Reggel öt előtt már hőségre keltem. A szúnyog hadak elviselhetőek voltak némi védekezéssel, de az öt és hét között támadó vérszívó legyek felhői rettenetesen aggasztóan támadták a kutyákat. Szegényeknek a hasi pihepuhás részét dagadtvéresre marták. Én gyorsan fürödtem, hajat löbböltem a vizeskannákból, ébresztettem Lacit, és mehettünk is a szocis sétára.

Fél nyolcra jöttek az alaposok, a melegre való tekintettel, nem mentünk el a hévig, csak a fasor negyedéig.

Az előtte tartott szituációs gyakorlatoknál meglepően jól reagáltak az ebek, a botos Lacit még a csepp vércsivavák sem akarták felfalni, a labdázó kiskamaszokra is csak a labdamán ebek mozdultak be. A biciklivel az utcán parádézó Balázst még figyelemre se nagyon méltatták, no de MórEsztert az út közepén gördeszkázva már minimum három miniskiller szét akarta tépázni.

Itt kettéváltunk a minisektől, mi előre mentünk, mert a mi útvonalunk hosszabb volt. Mindenki megkapta az utasításokat, hogy hogyan kell az utcán kulturáltan, a kutyamentes embereket nem háborgatva közlekedni. Elindultunk. Az átkelések akadálymentesen zajlottak, a kerítésen belül őrjöngő kutyák melletti elhaladás már annyira nem. A szocis kutyánk, aki nem is antiszoci, csak antinormális sétáló, Balázs kezébe került a gyorsított rehabilitáció végett. Mikor már Babszinál sikeresen működött kannával, akkor átvette Laci és a kannamentes normális-sétálós-viselkedést tanulta meg pillanatok alatt. Ekkor jöttem én, mint nőnemű egyed a kankutya pórázának végén. Minimális próbálkozásait gyorsan letörtem, az újszászon visszafelé már a kerítésen belül őrjöngő kutya mellett feküdt oda se nézve, nézelődve az autókat. A prohászkára visszaérve már a gazdi sétált vele a sor közepén, nyugodtan, szépen.

Mire vissza értünk már elviselhetetlen volt a meleg, lementünk a saját kutyáinkhoz, lefürdettük őket, reggeliztünk egyet, és mivel Zoliék mondták, hogy kiugranak a Noéra, visznek boxerkaját meg gyógyszert, én csatlakoztam hozzájuk.

Végre láthattam élőben a Noén raboskodó Pötyihasonmás kislányt, a minis részlegen, a szívem megszakadt, egy csodálatos csokibarna német vizslát, gyönyörűséges boxereket és bulldogokat. Egy csinos francia fiúcska csatlakozott is kicsiny falkánkhoz és az autóig kísért minket.

Hamar visszaértünk, készülődni kellett a mentési tanfolyamra, Laci elrendezte az árnyékos ülőhelyünket, ami inkább fekvőhely lett, láncra vertük a takaró mellett a kutyáinkat és leheveredtünk, Nóci felállította terepmintás strandsátrát. Laci elment Veresegyházára kutyázni.

Mentési közben Geri és Balázs is csatlakozott hozzánk, Babszi keresztbe feküdt a takarómon, no és ki is használtam a helyzetet, megágyaztam csinos kis popóján és úgy hallgattam tovább Pistit és a Heroszos Gábort.

Mikor vége lett az oklevél osztásnak Linkamama közölte, hogy kéne még kiegészítés a könyv rám eső részéhez, kb. tegnapra. Így lebattyogtam a kutyákkal dolgozni.

A többiek még sütögettek fent, meg locsolkodtak, aztán mindenki nyugovóra tért.

Írta: Tina (és kivételesen nem kotyogott bele a Dorka, mert nem volt kint sulin, 1000-rel a hülye államvizsgájára tanult)