Megint bemutatónk volt. Ebugatta napra voltunk hivatalosak, közvetlenül a megnyitó és a frizbisek után jöttünk mi. Reggel gyorsan gyakoroltunk kint a sulin, Dorkáéknak 9 előtt már a Klauzál téren kellett lenniük, hiszen az állatvédő egyesületünknek sátra is kint volt. Fél nyolc után rohamtempóban indultunk, mi Archiért mentünk, így mindenki előtt elhúztunk a suliról. RegisZoliék édesek voltak, mert csak azt látták, hogy mi a hiacéval kilövünk, ők is beugrottak az autóba, és padlógázzal utánunk tepertek. Gyorsan félreálltunk és visszatereltük őket a többiekhez.

Szerencsénk volt még, anno tavaly és tavalyelőtt is későbbi időpontot kaptunk a bemutatóinkra és akkor már a betonkatlanban őrületes forróság volt. Most se panaszkodhattunk, de legalább még a bemutató pálya fele árnyékban volt mikor kezdtünk. Laci kirekesztődött a felnőtt kutyás bemutatóból, mivel páratlanul lettünk volna, így ő lett a horukkemberke. Amíg mi csináltuk a bemutatót, addig ő előkészítette az őrző-védő cuccokat, az erőnléti felszereléseket, felöltöztette Bonest és Helénát az ővhez, Kukacot a minihez, Fritz nem bemutatózott, mivel az ovisok is megvoltak párosan.

Péntek este Lacival és ezután, szombaton reggel Dorkával is megbeszéltem, hogy az eddigi bemutatóin lámpalázát felejtsük már el, rutinunk van bőven, élvezzük végre, amit csinálunk. Bemutatóink sikere hármunk lelki és idegállapotán áll vagy bukik, ezt már régóta tudjuk, ha bármelyikünk rossz passzban van azt az egész bemutató csoport átveszi. Én döntöttem, innentől kezdve csak és kizárólag fülig érő szájjal, vidáman minden gondot otthon hagyva vagyok hajlandó bemutatókra járni. Én élvezem a kutyáimmal a munkát, az együttlétet, és ebből nem zökkenthet ki senki. Punk-tum!

Elhatározásom be is jött. Engedelmesen nem Zsizsu volt a párom, mint általában, hanem előre Viki mellé kerültem, hogy könnyebben tudjunk Dorkával szinkronban vezényelni. Mosolyogtam, jól éreztem magam, és a végére már majdnem az egész csapat, mint a tejbetök vigyorgott. Én a végére már azon viháncoltam, hogy mennyire édesek, hisz azt se tudják min vigyorászok, viháncolok.

Erőnlétinél Laci kicsit korán lépett a pálya szélére a pecákkal, Cora ki is szúrta és talicskázva elindult felé. A lányok szépen szinkronban dolgoztak, pecára ugráltatni betonon nem igazán egészséges dolog, így csak ízelítőt kapott belőle a közönség, nehogy a kutyajányok lesérüljenek.

Miniseimet én ez alatt beállítottam sorba, és naná hogy a bevonuló sorakozónál teljesen másképp állt fel mindenki. Sebaj rutinróka mindenki, így gyorsban elmondtam, hogy ki hátraarcol. Zsizsu kifutott, kézbe kapta Ödönt, megkapta befelé menet az itinert, hogy „hátraarcolsz” és kezdődhetett is a menet. Megint csak telivigyorral vezényelve csináltunk mindent. Zoli végig azon vihorászott, hogy hogy lehet ilyen jokerarccal beszélni, mit beszélni, kiabálni, ahogy én ezt csinálom. A zacsival rendelkező fiúebeink addigra már nem bírtak ülni, annyira forró volt a beton, de ez nem nagyon érdekelt minket, semelyikünk sem akart sülttojású kutyát hazavinni. A békás előreküldésnél, már mi a sorban hangosabban nevettünk szinte, mint a közönségünk.

Ovisokat most a pálya széléről vezényeltem végig, és naná, hogy mosolyogva. Behívásnál a pálya annyira rövidke volt, hogy Sunnynak ideje sem volt örömpuszizni, apa a kezembe nyomta a nyakörvet, és csak arra futotta az időmből, hogy gyorsan irányba fordítottam a kutyát, belecsippentettem a popójába és kilőttem apája után. Világszépe ölberobbanást produkált ezáltal hófehérke boxosunk.

Kivezettem ovisokat, felkaptam Bonest és mehettünk be körhergelésre. Addigra már annyira meleg lett, hogy szegény pudlinak ereje nem maradt fogni. A végén kifutottam, Bonest kocsiba be, Helénát kocsiból ki, autót megkerülve rohanás vissza a pályára, Dorka kacarászva szurkolt is „FUSS TINA, FUSSSS!!!” úgy hogy, Helénával már röhögve rongyoltam be, Laci nézett is hogy mi bajom, minek örülök ennyire. Kicsi lányom meleg ide vagy oda megint fergetegeset alakított a véres kézzel. Újabb rohanás ki, Helénát kocsiba, Archibáldot átvettem Zolitól és Renivel vissza a rablótámadást bemutatni. Pirinyó áldozatunk megint oszkárt érdemlő vetődést mutatott be mikoron az eb a megmentésére rohant. Menet közben Laci gondolt egyet és a menekülését a tömegbe irányozta, volt is jujj meg jajj.

Az idei Ebugatta nap különleges eseménye volt az „Öleld át a kutyádat” rekordkísérlet, amiből persze nem maradhatott ki a Cerberos kutyaiskola sem! 15 kutya-gazda páros növelte a résztvevők létszámát!

Mi a bemutató és a rekordkísérlet után pihegtünk, ebédeltünk, beszélgettünk kicsit a többiekkel és indultunk vissza, hiszen még Archit haza kellett vinnünk és csak utána mentünk vissza a sulira a mentési tanfolyásra.

A mentésin először Szilva tartott az örökbeadásról előadást, utána pedig Pisti mondta az agresszív kutyák viselkedésének felismerését és kezelését, rehabilitációját. Laci bemutatta élő próbakutyáján a ledominálás gyakorlati részét.

Este fél nyolckor be is fejeződött a tréning, jöhetett a sütögetés. Nem maradtunk fent sokáig, 11 után nyugovóra tért a kintalvó társaság.

Írta: Tina