Péntek (május 7.)

Hosszúra sikeredett ez a hétvége is. Én péntek reggel 5 óra előtt elindultam civil munkahelyemre, és csak vasárnap este 10 után értünk haza. Pénteken napközben megvilágosodtam, hogy ha már délután megyünk ki a sulira Állat Védőrséges megbeszélésre – ami mint tudjuk, mindig estébe nyúlósra sikeredik – mi a frásznak autóznánk haza, hogy reggel hajnalok hajnalán indulhassunk vissza? No, azt már nem! Cseppet ésszerűbb akkor már inkább kint alukálni a sulin. Lehet fini vacsorát sütögetni, csak úgy családiasan, Nóci, Balázs is kapott, az alkalmon, Gerit meg kiráncigáltuk kicsikét oldódni. Zsizsu szidta is magát, hogy ez neki nem jutott eszébe! Mondjuk Nóciék előnyben voltak, a sátraik még kint tanyáztak a sulin, így volt hálóalkalmatosság, külön lány, és külön fiúsátor, csak mi koedukáltuk a sátrunkat (nekünk szabad).

Írta: Tina