vizsgavizsgavizsga...

  Vizsga nap !!!! Balázsunk már annyira pánikba volt, hogy azt is elfelejtette, hogy tudjuk, hogy nem jön reggel őv-re. Mi késtünk kicsikét, de nem azért mert lusták voltunk, hanem azért, mert hajnalban mikor leányfalun a strandnál megálltunk a non-stopban venni energiapótló italt, Lacit feltartotta a biztonságiak főnöke. No, nem azért mert rosszalkodott, hanem mert az őrebet képeztetni szeretné.

   Mikor kiértünk már vártak ránk jó páran. Nyomott orr túltengés volt a pályán :-). Leila, Lencsi, Heléna, Bones, Regisz. A két ifjú boxernuni egyre jobban fog, Regiszen meg teljesen meglepődtünk, először csak nézelődött, látta, hogy Bones ugat, na, gondolta ez tetszik és ő is elkezdett ugatni a kör közepe felé. A rongyot kezdetben nem értette, hogy Laci miért is lóbálja az orrocskája előtt, - „de hát a többiek is megfogták, na, próba szerencse, én is bekapom a szácskámba, úúúúú ez jó buli”-, és elkezdte rázni, mint a nagyok.

    Megérkeztek a vizsgázók. Érezni lehetett az izgulást. Kihúzták a sorszámokat, megkapták a vizsgalapokat, és az írásbeli teszteket. Megérkezett Tündi is, nem késett, mondjuk hóakadálya sem volt. Amíg a minisek és az alaposok töltötték az elméleti tesztet, a közepesek lementek az alsó területre mozogni még egy kicsikét.

    Lerendeztünk minden vizsgázót az alsó területre, és elkezdtük a vizsga gyakorlati részét. Elsőként a közepesek kezdtek: Regisz a mopsz-franciabuli keverék kisfiúnk, érdekes módon szebb munkát mutatott be szabadon követésben, mint pórázon. Samunk, a tacsi-westi mix fiúcska, hozta a szinte hibátlan formáját, de azért csak belefeküdt az ültetésbe. Mangó, az ifjú border lány, pályamunkája szép volt, de a helyben maradása értékelhetetlen, túlságosan energikus és nem lett rendesen lefárasztva a vizsga előtt. Sissy, a kaukázusi nagyságos asszony, egészségi állapotának megfelelően dolgozott, ez a gyönyörű vizsga kaukázusitól szinte hihetetlen.

  

    Utánuk jöttek az alaposok. A sort a minisek kezdték: Mázli, a szálkásszőrű  tacsilány, hozta a formáját, csodálatos a fiú – ebzet párosuk munkája, őket egymásnak teremtették. Mukimama teljesen összekapta magát, és láss csodát a csepp energiarakéta minimális zizgéssel helyben is maradt. Kloink , az óriás yorkink, pedig nyekegés nélkül, szépen végig ment a pályán.

 

Zoé, a magyar vizsla gyereklány, korához mérten teljesített, Boldinál, a bonsai golden fiúnál, érezhető volt anyája izgulása, de ennek ellenére jól sikerült a vizsgájuk. Kyra, a rotilányka és Tyson, a bullmafiú, hozta a maga molosser formáját és aludtak egyet helyben maradás címén. Kicsi Kincsünk, az összetört boxer lánykánk, most csak próba vizsgázott, de jól teljesített, Benő, a roncsolt fenekű spanimix fiúnk, gyönyörűen dolgozott. Gini, a labimix lányzó, és Zsömle, a labi – szetter keverék kislány, nem igazán tudták kezelni kisgazdiaik vizsgadrukkját, játszani, kergetőzni hívták őket. Buster, a legszebb férfikorban lévő bobtail, nagyon rafkós, ahogy beráncigálta a gazdiját a pályára, azt hittük, hogy a vizsgája nulla lesz, erre a munka közben, mint az álom, úgy teljesített.

    

    Vizsga után jöhetett az oklevelek kitöltése. Szegény Nóci rohangászhatott utánunk a terület különböző pontjaira dedikálásért. Jött az oklevélosztás és a fincsi ebéd (csókoltatom Tücske és Tündi kacsóit, finomat főztek)

    Míg Nóci az oklevelekkel küzdött, mi Dorkával megpróbáltuk az időbeosztásokat, és a pályabeosztásokat megreformálni. Kinőttük a két területet, már nem elég, pluszban még annyi az alapos jelentkező, hogy ketté kell őket szedni, így egymás után két tanfolyás lesz. No meg a bemutatókra is gondolni kell, így a mini sem lehet abban az időben, mint eddig. Sajnos még mi sem tudunk osztódással szaporodni, pedig már nem ártana.

    Ebéd után, pihenés helyett jöhetett a munka. Meg kellett beszélni a suli felújításának munkáit és anyagigényét. Közben befutottak Athosék, új vombatebük Bogika gyorsan kiélhette, hogy már nincsen tanuló a területen, lehetett ölből – ölbe mászkálni és begyűjteni a sok szeretetet. Én is kaptam az alkalmon, és a fiúkat is, had sütkérezzenek a napon. Bones be is feküdt a társaság közepére és aludt egy jót Carmennel összebújva.

    Érdekes egy ilyen cerbis traccsparty, mindenki keresztbe – kasul kommunikál  és mégis tökéletesen értjük egymást.

    Megérkezett Linkamama, és gondolta eszik egyet ő is. Az ebéd már kihűlt, ezért elmosta a kislábas, hogy majd a parázson megmelegíti az ételt. Ezzel még nem is lett volna baj, de roppant felelőtlenül a melengető hamun hagyta az estebédet, és minő meglepő Alf jót lakmározott. Egészségére J

    Négy előtt takarodót fújtunk: „Ideje hazamenni, és pihenni egyet. Hosszú volt a nap.”

Írta: Tina

És mindez Balázstól:

Tinánkat kiegészítem gyönyörű  zöld szemszögemből: 

Tény és való, hogy egy hangyányit izgultam, hisz az első alapos csoportom, ha mondhatom ezt (már pedig mondom :-)).

A vizsgalapok kitöltésénél ugye a kiképző nevét fel kell tüntetni, de Laci jelezte, hogy ez most elhanyagolható, mivel négyen vagyunk. Na, persze nem lehetett kihagyni azt a beszólást, hogy szépen kikerülte a teljes neveink lediktálását, mivel a tanfolyam kezdeténél a bemutatkozásnál is mindig ő mondta el a neveinket... több kevesebb sikerrel tanulóknak :-) Pedig Tinával átvették előtte, dehát... De nagy meglepetésemre a gúnyolódás hatására hibátlanul monda el a nevem a végét tökéletesen lebetűzve. :-)

De így is az egyik vizsga lapon "… Balázs" lettem. :-)

Igyekeztem figyelni az összes vezénylést a közép és mini vizsgán, hisz ahogy az oktatás, a vizsgán való koordinálás is a mi kezünkben/szánkban volt.

Laci mondta hogy épp ki vezényeljen az elején, majd azért felosztottuk egymás közt a tanulókat.

Tény és való, hogy nagyon szép munkákat láttunk, ahogy azt Tina is megírta, rettentő büszke voltam az egész társaságra.

Örömmel hallottuk, hogy sokan jönnek további tanfolyamra a közeljövőben vagy ősszel, ráadásul nagy meglepetésben volt részünk, ami nagyon nagyon jólesett: mikor fölértünk az alsó területről a szép körbe rendezett alapos csoportunk magukhoz rendelt négyünket és megköszönvén mindent ajándékkal jutalmazták a munkánkat.

Teljes mértékben oda voltam, mert nem elég, hogy 6 hét alatt egy igen remek csapat alakult, ráadásul ők voltak az elsők a „kezem alatt”, de még ajándékot is kaptam hát ez kész... :-)

Írta: Balázs