Az oktatóknak is kell néha az oktatás...

 

Első menüpont: rendeljünk pizzát. Naná, hogy üres hassal nem működik az agy. Nem kis teljesítmény ennyi kommunikatív ember rendelését összeszedni, szegény Nóci meg is küzdött velünk. Akárkit kérdezett, az épp egy párbeszéd közepén tartott. Dorkáék is csak két mondat között benyögték, hogy a szokásosat, de mi is szokott rajta lenni? Nekem is csak négyszer nyomta a kezembe a rendelős lapot, de valaki mindig eltérített róla egy kérdéssel vagy feladattal. Ebből is látszik, hogy ritkán tudunk így összeülni mindannyian és megbeszélni az iskola körüli eseményeket. Laci volt a felmentő sereg, látszott, hogy nagyon éhes volt már. Gyorsan döntött, és mi tagadás, fini pizzát rittyentett össze.

Megvolt a vacsi, jöhetett a munka. Pisti elindította a videót. Kutyaviselkedés-elemzés volt a feladat. A film, amit láthattunk a Kékfény felvétele alatt készült saját videó. Hang nélkül játszotta le, elemezni kellet a két kutya reakcióit és test-kommunikációját. Nem egyszerű ez így. Mennyivel könnyebb, ha az ember ott van a helyszínen, és nem csak láthatja, hanem érezheti is a kutya minden rezdülését. A terv az volt, hogy végig elemezzük a kutyák viselkedését, és megbeszéljük, hogy az ehhez hasonló négylábú lelki roncsok hogyan rehabilitálhatóak. A teljesítés az ingerekre adott reakciók hasonlóságaira és különbségeire adott válaszokkal fejeződött be. A rehabnál csak az első lépésekig jutottunk, pedig már este nyolc óra is elmúlt. Itt már mindenkinek lassan kattogott csak az agya. Gyorsan egyeztettük a másnap reggeli teendőket. Volt belőle bőven. Kilenckor sikerült is elindulnunk. Ripsz-ropsz hazaértünk, és irány volt az ágy. Reggel hajnali a kelés.

Írta: Tina