Hatalmas hó a kutyasuliban!!! És kivételesen nem csak a kutyák élvezték... :) Ahogy ott álltam egyik nap a suliban és körbenéztem, gyönyörű látvány tárult a szemem elé. Minden hófehér. A fák, a bokrok, a kisház, az asztalok és székek, ahol nyáron annyian ücsörgünk és önfeledten beszélgetünk. Mellettem a hóban a kutyák játszanak, hemperegnek és élvezik a „fehér takarót”. Na azért senki se gondolja, hogy nem volt suli…mikor mindenki kellőképpen elfáradt, jöhetett a fekete leves. Aki menetelt már 10-15 perceket folyamatosan bokáig érő hóban, az pontosan tudja, mit éreztünk este, mikor hazaértünk. A kisebb testű kutyák szinte elsüllyedtek a hatalmas hóban, és csak a fejük tetejét lehetett látni, ahogy ki-ki ugráltak a hóból, hogy előrébb tudjanak jutni és követni a gazdi utasításait. Na már most, ha a gyerekek építhetnek hóembert, akkor a Cerbisek igenis építhetnek hókutyát. Árpi gyönyörű remekművét csodálhattuk meg, amely először egy amstaffnak indult, majd kicsit malacos beütése lett, később egy kis fejű elefánthoz hasonlított, és végül egy kissé westie jellegű staffordshire terrier kerekedett ki belőle. Szájában bottal, nyakán kifelé fordított szöges nyakörvvel remek látványt nyújtott. És mivel mi ugye nem vagyunk híve a gazdátlan ebeknek, természetesen építeni kellett mellé egy embert is. Műanyagtányér kalapjával, toboz szemével és kannával a kezében (merthogy igen, adtunk egy kannát a kezébe!) tökéletes gazdija lett a hó westie-staffnak. Akik jöttek, mind megcsodálták a két építményt.
Majd egyszer csak BUMM…egy hatalmas hógolyócsata közepébe keveredek. Mindenki mindenkit dobál és sokan (köztük én is) voltunk olyan szerencsések, hogy meg is fürödhettünk benne. Természetesen a kutyák is besegítettek, szóval általában, ha feléd repült egy hógolyó, akkor számíthattál arra, hogy pár másodpercen belül egy négylábú is követi azt.
