Mi jár a fejemben? Merengek. Bambulok. Mert azt is kell. Nagy súlya van a bennem dúló érzelmeknek. Az élet furcsa cikkcakkjai, egy kósza mozdulat, egy parányi érzés. Halk, elfúló hangocskák, nyöszörgések. A spirituális lét selymesen tünékeny, a bőrödön átcsiklandozó magassága..

Alig két perce estem egy ordenáré nagyot, mikor banánarcú Nudli kutya előttem érthetetlen okokból a hátam mögé ejtette a papucsom. Mikor rálépvén letottyantam az egyébként nem is annyira nagy hátsó felemre, ordításom végigverte a szobát, elém állt farkát pörgettyűzve, szájába kapta a papucsot, és visszavitte a helyére. Azóta alszik. Én pedig gondolkodom. Miért? Szerintem ez titok marad...