Markó utca, bíróság. Szarul vagyok, fáj mindenem, a tegnapi négyórás autóban történt aszalódásom megtette hatását. Szédülök, leülök. Harry Potter ruhás fura figurák nyüzsögnek mindenfelé. Jöttem elmondani, hogy itt valami nagyon nem jó. Sértett, megbántott elnök asszonynak nem tetszett egy újságnak adott riportom. Megbántódott, mert azt mondtam nem ismerem. Tíz éves tevékenységem során nem találkoztam vele. Pedig igaz. Nem mentett, oktatott, fizetett, sírt, káromkodott velünk. És sajnos igaza van. Hallottam róla. Mikor 1% kampány van. Süvít a milliós marketing, dübörög a pr. Három év alatt 90 milliót kapirgált össze. Gondolkodva nézem gondosan műkörmözött kezét, melyben a bizonyítékot rázza. Egy három éve adományozott kutyaház átvételi cetlijét. Amivel segít. Nézem a plasztikázott arcot, ballonra fújatott melleket. Mellette sztárügyvéd gajdol, mantrázza erőszakos, flegma szövegét. Hirtelen elmosódik a két pojáca. Látom magam előtt az átlag kis állatvédőt. Kuncsorog kajáért, könyörög a dokinak haladékért. Sokszor este elpityeredik, mert holnap etetni kell, és nincs miből. Morog a család, fenyegetőzik az áramszolgáltató. Megrezzenek. A sztárbohóc emelt hangon sorolja a jogszabályokat.

Hányhatnékom van. De ez már nem a kocsitól..