Öregek...

Ősz arc, homályos szem, süket fül, fájó csontok. Nehéz séták, sok gond. Drága az orvos, néha már egy kis pisi is becsurog. Nem fél már tőle a betörő, és idegesíti a gyerekzsivaj. Nehéz már vele. De az aki mellett már megvénült egy igaz barát, az tudja varázslatot él át. A vén tekintetben ott bujkál a csodák napja, mikor először örültetek egymásnak. A bolondos ugrálás, a játék, a tanulás. Ott csillog az évek cseppje mikor sírva súgtad fülébe a rossz jegyet, az igazi nagy szerelem szívtépő bánatát. Ő ott volt veled, neked. Várt míg suliban voltál, örült a közös játék perceinek. És most ő az, akinek türelemre, szeretetre van szüksége. Nézd szeretettel a vaksi morgós, zsörtölődő öreget. Köszönd meg minden percét mit veled tölt. Szeresd őt. Megérdemli. És tudod az sem bűn, ha néha szemedből ráhull a barátság könnye az ezüst arcra. Nem tudhatod, meddig van veled...