Ma a Föld napja van.

Észre sem vesszük mikor járunk rajta. Van, mert mindig volt. Vajon meddig? Bántjuk, öljük, zsigereljük. Mintha a saját anyánkat vernénk minden nap. Ő csak tűri, adja a mezőt, erdőt, patakot , madárdalt. Talán ha megállnánk egy pillanatra. Ha tudnánk csodálkozva nevetni apró varázslatain. Azon hogy van. Még...