Vitatkozom. Fáraszt már. Naponta tucatszor. Fontos,és érdektelen dolgokon. Elviselem, hogy közel negyven év kutyázás után kioktatnak. Megnézem a lapját. Aztán mindent értek. Fiatal titán mered rám. Kutyája képe alatt az írás, a második kutyám. Ja kérem, így már más. Elsunnyogok. Másik csoport (hogy hogy kerültem ide,fogalmam sincs), okos tanácsokat osztanak,ész nélkül. Gyerünk tovább. Ott a nyersetetők ütik a főttetetőket. Uzsgyi. Itt arról a kutyáról vitatkoznak,akit még volt szerencsém kölyökként a kezemben tartani (sőt,elrágta a cipőfűzőmet),és megtudhattam róla hogy még a színe se az volt. Csendesen elballagok. Hoppá! Itt szakértő módon vesézik a módszereimet amikkel kb olyan kutyákat raktam rendbe akiket mindenhonnan altatni küldtek volna. Emberből vagyok,megnézem a kritikusaimat. Soha nem láttam egyiket sem. Életükben egy vak csirkét nem képeztek,de tudják. Battyogok tovább. Gyorsan megnézek egy másik városban működő suli filmsorozatának egy részét. Arra lusták voltak hogy a weblapunkon évek óta segédanyagként szereplő írásunk címét megváltoztassák. Mást sem. Vigyorgok. Séta tovább.

Aztán stop. Egy kutyalélekbúváretológuskilincsológugusurológus magvas irománya libben elém.  Mert az a szemét szemét harci kutya aki gyilkos meg kódolva van, meg még a Piroskát is megette farkasostul, megtépte a kutyáját. A rohadék. Igaz hogy pórázon volt a tetű, de hát a vérében van! Zsebike csak kétszer csípte meg és ez az ordenáré fenevad megharapta. Még szerencse hogy nem lett baja. Ezen pöppet meglepődök. Sok sok verekedő kutyát szedtem már szét, és nem találkoztam olyannal amelyik ha odaharap nem lesz semmi baj. El kéne altatni mind, folytatódik a gyűlölet áradat. Anyádat, szólt rövid hozzászólásom és szomorúan eltekertem onnan. Aztán eszembe jutott egy eset ami egy pár napja történt velem.

Évek óta nem forogtam olyan helyeken ahol veszélyben éreztem volna magam. Eltompul az ember, lassabb lesz,öregszik, fárad, nem ott jár az esze. Akkor is valamin gondolkodva ballagtam a kapu felé, mikor a sötétből elém toppant két alak. Az egyik egy hang nélkül mutatja gyújtatlan cigijét, tüzet kérve. És abban a pillanatban mintha nem repültek volna az évek,pontosan tudtam mit akarnak,és azt is ,hogy én mit teszek. Nem nyúltam gyújtóért, mert ha kézzel takarom a ráhajoló megfogja őket,miközben a másik oldalról üt. Égő cigimet nyújtottam egy kézzel, tudva ha a másik mozdul, ennek az arcába nyomom a csikket és míg szenved van időm a másodikra. Balban a cigivel, jobbomat zsebre dugva megmarkoltam a kulcsomat.

Automatikusan úgy fogtam hogy a kisebbek végei kiálljanak az ujjaim közül. Csúnya módszer, amit eltalál az roncsolódik, szakad. Súlypont picit hátra. Egy másodperc tört részében csodálkozva éreztem azt a végtelen hidegséget, nyugalmat ami átjárt. Tudtam, addig pusztítom őket míg mozognak. Rutintalanok voltak, izgatottak, és ezt nem pótolta fiatalságuk, erejük. Aztán az aki a tüzet kérte lassan rám nézett.Óvatosan elvette a kezét,majd halkan azt mondta,köszönöm. A másik meglepődve nézett rá, majd elsiettek a sötétben.

Én az ember,a gondolkodó "értelmes" ember harcolni akartam, pusztítani. Mert bántani próbáltak.... És az a kutya aki miután kétszer megharapják, nem ejt sebet,az a vadállat? Nem értem én ezt....