Elkezdődött a harmadik Cerbi Kutyás Tábor. Az első két nap az oktatók, oktatósegédek felkészülése a táborra. Megbeszélésekkel, rápihenéssel, vásárlással és persze bulival telik az időnk.
    Dorkáék korán érkeztek, kissé kalandosan – csak nyolcszor tévedtek el.  Becuccoltak a kiskapun, és elrendezték a mocskos anyagiakat, adminisztrációt, reggeli- és ebédrendet. Mire mi befutottunk, még mindig nem voltak meg a lakatok kulcsai, amelyek a nagykapun autóval bejutást erősen akadályozták. Vártunk a mindent megoldó fémfűrészre. Közben befutottak Manóék is, furcsamód hátulról. A GPS kicsinyt elnavigálta őket. Kb. fél órás várakozás után bejutottunk. Mindenki beköltözködött a neki kiutalt házba, és mi levonultunk úsztatni. A tavon két gyönyörű hattyú úszkált, féltünk, hogy ebeink meg akarják majd támadni őket, de senki sem törődött őméltóságukkal. Árész és Heléna a szokásos eufórikus állapotukat hozták a víz láttán, bedobtam a botot, és versenyt usziztak érte. Árész volt a nyerő mindig, de ő egy farokkal és néhány évvel előrébb van. Fritz még sose volt víznél, de a két gyagya láttán kamikaze módon bevetette magát a habokba, és kissé ügyetlenül, de ÚSZOTT. Laci talált egy gazdátlan gumipaskert a parton, és azt apportoztatta az újdonsült vízimádónkkal.
     A pancsikolást befejezve visszavittük az ázott-fázott ebeinket a házba, megtöröltük őket, és átmentünk ebédelni. Dorkáék és Manóék is csatlakoztak a lakomázáshoz. Közben befutottak Pistiék is.
     Ebéd után Dorkával összeírtuk a bevásárlólistát, és a fele bagázs elment bevásárlóvadászatra. Nóci, Manóék, Lilláék, Zoliék és én maradtam. Nóci dolgozott, hétfő estig le kellett adnia valami szakfordítást. Nehezítő körülményként a net itt csigalassú (már ha egyáltalán van – a szerk.). Lilláék viháncoltak, Manóék diszkréten bevonultak a házukba, én a hétvégi blogot írtam.
     Beszerzőkörutasaink majdnem kukáztak egy meglett korú németjuhászt, de szegény annyit kaphatott már az élettől, hogy semmilyen furmánnyal nem tudták becserkészni. Ebből látszik, hogy mi pihenésképpen is kutyákat kukázunk az út széléről – asszem, cseppet fanatikus a banda.
     Mikor visszaértek, kezdődhetett az iszogatós grillparty. Sok nevetéssel, beszélgetéssel, székben elalvással, Túrórudi durcázással és a „Tina és a fiúk” bandázással. Fél egy után tértünk nyugovóra, mármint a „Tina és a fiúk” banda, mert a többiek már menet közben ágybaszállingóztak.

Írta: Tina