Párás reggelre ébredhettünk kint a sulin, a fenti terület a ködbe veszett még hajnal 5kor. Kieresztettem a hat ebet a sátorból, volt is vihánc a jó levegőn. A három kiskorú kiskörben kergetőzött, a két nagyfiú nagykörben szaladgált egymással. A vénasszony pedig apájával aludt még a sátorban. Én hajat löbböltem langyhideg vízben, mosakodtam, összeszedtem a toalettemet. Árész elment szaglászni, közben berepült a hátsó kerítés mellé egy fácán, vadászfiam szépen, ahogy a nagykönyvben meg van íródva elkezdte becserkészni, erre Odi nem rárohant nyekegve, fácánebédünk, huss, elszállt. Fritz kapott reggelit, kipakoltuk a sátrat száradni a kerítésen kívülre, befutott Peti, az új segédtanoncunk, megjöttek az őv-sek, kezdődhetett a foglalkozás. Balázs kívülről szemlélte az eseményeket, a végén meg is kérdezte, hogy ő is ilyen béna volt az elején mikor tanult? Hát nanááá! Ő is ugyanígy kapkodott, ugyanilyen önveszélyes volt, hogy belépkedett a póráz hatósugarán belülre, és még sorolhatnám.
Alaposaink mikor megérkeztek, kiparancsoltunk mindenkit a területről. Kezdődhetett a foglalkozás. A fektetés – helyben maradással volt a napi anyag. És elkövetkezett a nagy nap Balázsunk számára – megharapták. Élete első nem sajátkutyás harapását szenvedte el, és ettől ő olyan boldog volt mintha lottón nyert volna. Onnantól madarat lehetett vele fogatni. Én gyorsan és rutinosan bekötöztem a kezét, és büszkén viselte is a kötését. Zsizsunak már nem csak az én kezemet kellett a nap végén meglézereznie, hanem a büszke tanoncunkét is.
Dorka egy kis időre lepasszolta a miniseket Zsizsunak és Nócinak, leteszteltük Arwent a többi kutyára. Az elején teljesen el volt borulva, hogy a szájkosarat hogyan varázsolja le magáról, de aztán egyre oldottabb lett. Ahhoz képest, hogy eddigi életében nem sok kutyával találkozhatott, egészen jól vette az akadályt! :-)
Bh-saink 11-re jöttek, gyorsan az eső előtt még alakiztunk kicsikét, és utána jöhetett a pályamunka. Én most Kukaccal álltam fel, hogy végig megyünk a pályán, de kontaktpóráz híján lecsatolódott róla minden. Élete első teljesen szabadon követését csinálta végig, és szebben ment így, mint pórázon. Tücskének fel se tűnt, hogy pucér az eb, hiszen mindig csak a zsebembe dugom a kontakt végét, és így masírozok a picifiúval szabadon követés címén.
Lacinak megint sikerült elrontania a gyomrát, így szoci helyett ő aludt egyet, míg mi csajok és a sebesültBab-szí segédkeztünk Nóciéknak fent szocin, hogy lehessen engedés. Két régebbi szocis ebünk már nagyon ismeri a dörgést a fenti pályán, így megbeszéltük a gazdikkal, hogy jövő vasárnap a lenti pályán saját ebekkel megnézzük őket, új terület, idegen kutyák, tök új a szituáció, no, ehhez mit szólnak majd? Ha átmennek a szűrőn jöhetnek alapra.
Mindeközben Arwen az igazak álmát aludta a kisházban, nem zavarta semmi kiabálás, kannapuffogás, szoci utáni viháncolás. Jól elfáradt a két napon. Annyi inger érte, mint egész életében sose.
Még beszélgettünk volna, de jött az eső, és a száradni kirakott sátrakat össze kellett csomagolni, mégiscsak szárazon jó elpakolni.
Délután három felé el is indultunk haza.
Írta: Tina (belekotyogott: Dorka)
