Cerberos Kutyaiskola Budapest

Cerberos Kutyaiskola Budapest

Egy nehéz nap Cerbis módra

2010. május 10. - cerberoskutyaiskola

Nem, nem Beatles-t hallgattam, még csak nagylány sem lettem… De (hajnali) fél nyolckor esemesre ébredni nem jooó, ám azért egy fokkal jobb, h Csuporkától jön, és nem az otípítől… Szóval: azonnal intézzek vetítőt, vásznat, mozigépészt (ja, ez utóbbi nem kellett). Teló, dirinő megígér, minden lesz, csak menjünk. Kiderült: volt is, csak épp nem működött.

Úgyhogy előadás lett a dologból, apró málőr: eleinte Viki és Zita egymást lökdösték a mikrofon elé, aztán előle… :DDD (Két db. mikrofonláz törölve.) A korosztályhoz képest rendesen sikerült minden, a simi pedig ugyanúgy bejön, mint az oviban… (lásd: idősek otthonai is, mit csodálkoztok rajtam, kérek magamnak egy saját kutyasimogatót, jooó nagyot…)

Közben még egy kis kutyakajáért ótózás Anitával, mert tegnap kaptunk apa- anyanázst (igaz, amíg el nem kezdődött… mert ma már kb. 5x megkérdezte anyacsakegyvan, h Miből akarsz megélni?).
Otthagytam néhány 1%-szórólapot, kutyusok megkapták a füstölt cupákjukat, indulás a rédióba. Persze, h Szilágyi Pista sehol… persze, h nem veszi föl a telót (még mindig nem derült ki amúgy, kit is hívtam…), Cerbi kinyom (ilyenkor tuti olyan tárgyalása van, h ha ránéz, h ki volt a hívó, kivan rögvest), Szilvánk viszont megnyugtatott: elindultak (merthogy közben Szilágyi Pista hozta a fiát a fogorvostól, neki is ilyen lazítós napjai vannak…), csakhogy: Ott van, ahol az a gyűlés volt? kérdésére válaszomban az igennél pontot tett (ízig-vérig férfiból lévén), azt már nem hallotta, h nem ugyanott kell bemenni. Mindegy, 3.-ra föl, műsorvezető pihegve jő, 5 perc múlva adásba belecsap mint lecsóba.
 
Robi szerkesztő sehol, kiderült: reggeli balesetét aludta ki, egy kamionnal csókolózott a Skodája, hál’isten a gyerekeket előbb kitette már, ő és az asszony sérülés nélkül megúszta. Skoda totálkár, szóval egy újabb „nehéz napos“… Pista profi, megjegyzem, egyre rövidebb az az egy óra, először végtelennek tűnt, okos faszi vót ez az ejnstejn (vagy ejzenstejn?, mittoménmár).
Viszont nagyon szépen sikerült (szinte) minden: én köszönöm Szilágyi Pistának, h eljött, ő köszönte a meghívást, Robi pedig köszönte, hogy elvittem hozzájuk Pistát… Csupán esmég én felejtettem el megköszönni Tóth Imre technikusnak a több mint közreműködését, itt pótolom.
 
 Egyúttal értesítek mindenkit, hogy az ő amatőr rádiójában is lesz ismétlés: szombat délután (pontos időpont majd a honlapján) ismét pótolható a Joó-beszélgetés… www.globusradio.eu
 
Megismerkedtem Dürcivel – a koedukált mosogató-előteres mellékhelyiségben landolt a lábam előtt, ugyanis nem iszik tálból, csak folyó vizet, de féliggazdi mami a mosogatót tiltott területnek nyilvánította, mondjuk jogosan, úgyh Dürci fölült a falikút szélére, és ivott… aztán kezet moshattam. Persze, h még nem volt visszakapcsolva a telóm, így véletlenül sem sikerült egy fotó. Dürci különben fekete-fehér nőstény cica, és az épület tartozéka. :D
 
Ezután simán át a Margit híd budai lábához egy barátomhoz a Requiem CD-ért szombatra: Matula-projekt, tudjátok ;), ő jött le, h ne ragadjak ott, így csupán hn órás volt a csevej, viszont megállapítom, hogy azon a környéken igen kulturált kutyatartók élnek, az ebek ápoltak, kivétel nélkül szocializáltak… A havejom haverja, S. Csaba pl. 4 kutyát tart (persze befogadottak), kettesével sétáltatja őket, még csalogatásra sem térnek le (amúgy pórázon) a gazdi által mondott útvonalról… Mint kiderült: a kutyamánia válóok, a volt nej macskás. Viszont egy gyönyörű, ámde öreg és nagyon ízületes magyar vizsit azért joooól meggyömöszöltünk.
 
Kedvenc időtöltésem, a BKV-zás tök felemás lett: ilyen ritkán van, hogy egyetlen járművön se reagáljon senki a poentírozott morgolódásaimra; ellenben a 10 db-os éves bérletemből (Linkával közös!) nem fogyott egy sem.
 
Írta: Linkamama
süti beállítások módosítása