Miniröfi-simogatás és farkasfalka-elemzés 

 Hétfő. Fél kilenckor volt randi a sulin. Végre kicsit tovább alhattunk. Hatkor szólt a telefonom, hogy ébresztő. Nem ment, fél hétkor nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból, és ehhez mérten el is késtünk. Néha nekünk is szabad.

 Gyorsan összerittyentettük az aznapi bemutató sorrendjét. Hangom recsegős, úgyhogy kíméltem a bemutatóig, suttogtam, de vicces, mert ettől körülöttem mindenki halkan beszélt.

 Irány a macifarm. Odakint a leszaggatott sátor teteme fogadott, emlékeztetve a tegnapi ügyes sofőrre. Egykor kezdtük a bemutatót, volt még időnk, úgyhogy végre körbesétáltuk a kifutókat.

 

A macik ügyet se vetettek a kutyákra, sütkéreztek a gödröcskéikben, vagy lubickoltak a tavukban. Bezzeg a farkasok, az alfa hím Bonest ellenfélnek tekintette és addig pózolt neki, míg Heléna el nem kezdett ciripelni. Na, innentől kezdve nagyon érdekesek lettünk a szemében. Összeszagolt a két rokonfaj. Egyből kitört belőlünk a rehabos kiképző. Elkezdtük figyelni és elemezni a testjeleket és a falkán belüli finom kommunikációt. Megjött az alfa szuka, egy nagyon finom arcmozdulattal hátra terelte a többieket, és csak a két falkavezér volt a közelünkben, a hím még mindig kíváncsiskodott Heléna iránt, erre a szuka pikkpakk leválasztotta rólunk. Tovább indultunk. A falka elkísért minket, szépen rendezetten, ahogy kell. A két vezér a közelünkben, az alsóbb rendűek pedig félköríves elhelyezkedésben rangsor szerint ki közelebb , ki távolabb. A kifutó végén volt két omega egyed, a rangsorban fölöttük állok a felgyülemlett feszkót gyorsban levezették rajtuk és mentek az alfák elé elismerésért.

Bemutatónk előtt volt még egy előadás a vaddisznókért. A legújabb rendelet szerint az anyakocát is ki lehet lőni a malacai mellől a vadászoknak. Két csöpp csíkos hátú kismalac volt az elrettentő példa. A gyerekek megsimizhették és megetethették őket.

    Árésszal nem álltam be az engedelmes bemutatóra, elég volt nekem az őv. A srácok nagyon jók voltak, furcsa volt kívülről látni őket, miközben masiroznak, előreküldenek.

Viki megint nagy tapsot kapott Sophie-val.

Jött az őv, Heléna megint véres kézcsonkkal távozott a színről, Archi pedig nagyon jó volt. Lacival vasárnap hazafelé megbeszéltük, hogy ne csak kiabáljon, hanem vinnyogjon is segítségért, miközben Archi a földön húzgálja. Na, ezt Zsizsu nem bírta ki rötyögés nélkül. Mókás volt, hogy a kirabolt és a rabló elfogó pukkadozik, hogy komoly tudjon maradni a produkcióban.

   

Nagy sikerünk volt megint. Bemutató után malacka vizitre voltunk hivatalosak. Kutyástul mentünk. Jött Manó, Murphy, Rumli, Ödön és Odika. A két nagyeb farok behúzva nézte a csíkos izécskéket, bezzeg a miniebek. Manó simán odabattyogott és megszaglászta a furcsaszagú csíkos hátú négylábúkat. Ödön pudlihoz méltón odaszagolt és orr felhúzva visszacsüccsent anya lába mellé, Odika pedig önmagához méltón molesztálta a bébi röfiket.

Sátor híján, a teraszon ebédeltünk. Összetoltunk hat asztalt, és körbe ültük, mint a verebek. Kaja után jött még a munka. A könyvet kellett megbeszélnünk, szétosztani ki melyik fejezetet kapja, mit kell megírnia. Dorka a falkavezéres részekre lecsapott, velem Tündi közölte, hogy: Úgye te lestipistopizod a fajtákat és a munkakutyákat!!!! Háááát, van más választásom?

Indulás előtt bepakoltuk az ajiba kapott kutyakajcsit. Irány a suli, hogy kipakoljuk. Vittünk belőle a csöviknek is az erdőbe, megható, hogy milyen hálásan fogadnak minden segítséget.

    Már sötétedett mikor elindultunk haza. Ránk fér a pihenés, szombaton újra bemutatózunk.

Írta: Tina