Veresegyházi bemutatózás

Szombat hajnal. Irány a suli, és naná, hogy előtte irány a Balázs. Drága Babszink megint a kocsiban fejezte be az öltözködést. Ebből - ahogy elnézem - rendszer lesz. Nem mintha zavarna, szerintem roppant vicces a kecses lábnyújtós cipőrögzítő mozgása. Pláne mikor rászólunk, hogy óvatosan, mert Árész morcos hangulatban van.

Kint sétáltunk egy hatalmasat, mielőtt elindult volna a gépezet. A figyelmes klubosok naná, hogy megint késtek. Egyedül Kata és Ildiék voltak pontosak. Nem kis nehézségek árán sikerült a csapatot berendezni a területre, kezdenénk a próbát. Tüncsi kint fagyoskodott a kapunk kívül, gyorsan beinvitáltam. Felálltunk sorba, jött a névsor egyeztetése és a kutyák elrendezése. És végre elkezdtük a főpróbát. Jól ment, nagyon kevés volt a baki, az is a korai órácskának tudható be.

Befejeztük, de még ment a traccsparty. És végre hallhattam, hogy Balázsunk a sarkára állt és kiparancsolt mindenkit a területről, mert kezdenék az oktatást. Laci lent maradt a tanoncokkal. Elkezdték a vizsgapálya gyakorlását. Nagyon ügyesek az alaposok.

Én addig fönt az autók – emberek – kutyák logisztikázását akartam összehozni, de ehelyett beálltam segédkezni Zsizsunak a közepesek oktatásánál. A maradék klubosok is velük dolgoztak, mert a bemutatóskutyák a kocsikban pihentek.

Dorka a szünetben szólt, hogy ki kéne menni Vikivel az erdőbe a hajléktalanokhoz, beszélni velük, mert az öreg szukájuk leellett, és segítenénk nekik a kölykök elhelyezésében és az anyakutya ivartalanításában. Hálásan vették a segítségünket.

Idő volt, menni kellet Veresegyházra, vártak már minket. Kicsikét kalandosan, sok cikk-cakkal, de célt értünk.

Ma értelmi fogyatékos gyerekek voltak a vendégek. Amint megérkeztünk, megrohamoztak minket, pontosabban nem is mi voltunk a fő figyelemforrás, hanem ebzeteink. Gyorsban ki-klikkesedtek a nem gyerek-kompatibilis kutyeszokkal.

Nagy volt a sár, ebből kifolyólag kicsiny volt a bemutatós felületünk. Megoldottuk. Mint mindent, bármit, akármit.

Nagy volt a sikerünk, de mi a bakikat elemeztük, nem hiába, cseppet maximalista a banda. Tündiék siettek haza, kár, mert nagyon fincsi ebédet kaptunk. Pörkölt volt nokedlivel és csípős savanyúval. Mellé békebeli szörpöt ittunk, szódával. A beszélgetésből érezhető volt, hogy sokáig ott ragadunk. Szilva is odacsüccsent, mentek a sztorizgatások, tapasztalatcserék.

Mikor már szétfagytunk a sátorban, beköltöztünk a büfébe, és folytattuk. Halmoztuk a élvezeteket - beszélgettünk, kávéztunk, somlóiztunk, melegedtünk, sólymot simogattunk.

Már majdnem négy volt, mikor takarodót fújtunk. Mindenkinek irány haza, kell a pihenés, hisz még van két sulival, bemutatóval teli napunk.

Írta: Tina