Harcikutyák és ovilátogatás A találkozó célja az volt, hogy kamerák előtt leteszteljük a két harci eb viselkedését, akikre legnagyobb valószínűség szerint halál vár: a fajtájuk miatt, valamint azon okból, hogy némely emberek ilyenné nevelték őket (ez olyan, mintha a baltás gyilkosnak azt mondanánk, hogy ejnye-bejnye, de a gyilkos eszközt ünnepélyesen megsemmisítenénk…) 1. Laci mint férfiember közelítette meg először a kutyát. Megállt előtte, majd leguggolt, mely által sebezhetőbbé, könnyebben támadhatóvá vált. Simogatta, a szemét befogta, a nyakát átkarolta a kutyának. Végül eltávolodott, majd tapsolva közelített újra. 2. Zsizsu mint vékony, kistermetű lány ismételte meg a fentieket a kutyákon. Minkét eb bizonytalan tartással, leengedett farokkal, érdeklődve és örömmel fogadta valamennyi közeledést, a szembefogást (amely által kiszolgáltatottabbá váltak) nyugalommal tűrték. Vagyis normális, harcra képzett pit bullok viselkedését mutatták: ezeket a kutyákat soha nem nevelik ember elleni agresszióra, ez éppen hogy nem kívánatos, ugyanis ellenkező esetben képtelenség lenne biztonsággal szétválasztani a küzdő ebeket, ha erre szükség van (nem minden meccs megy életre-halálra), de a bíró, a nézők, a fogadást kötők testi épsége is csak ily módon garantálható. 3. Ezután következett a különböző kutyatípusokra való tesztelés: Cora mint staffi, Bones mint boxer, Lili mint agár és Ödön mint törpeuszkár vonultak el külön-külön előttük. Tyson csak Cora kutyám iránt mutatott érdeklődést, aki hozzájuk hasonló testalkat. Ám ezt ne úgy képzeljük el, mint Mari néni farkaskutyáját, aki 15 m-ről acsarogva próbál odajutni az ellenséghez – ő és Robur is csak belefeszülnek a pórázba és próbálnak az általuk választott ellenfélhez közelebb jutni – minden normális kutyaismerkedési szokás (pl. szagazonosítás, hogy szuka vagy kan-e az illető) mellőzésével. Ezt a fajta viselkedésformát csak neveléssel lehet bármilyen kutyába is beletenni, ez nem ösztönös és veleszületett - viszont ami tanult, az ki is nevelhető. Robur hasonlóan viselkedett, mint Tyson, ám ő nem tett különbséget kutyák között. Egy pár pillanatnyi izgalmat okozott, hogy Laciék törpepinschere, Odin szabadulóművész úr meglógott a kocsiból, és úgy döntött, megismerkedik a román bajnok kutyával… Szerencsére bonyodalom nem lett a dologból, Meggyi szépen elfordult Roburral, míg Laci megfogta Houdini-Odint. Ezután következett egy „gyorsított” szocializációs gyakorlat: a tesztkutyák és gazdáik – így én is Corával – körbeálltunk, és gyakoroltuk a közömbösítést. A viadalra képzett ebek először teljesen értetlenül álltak a helyzet előtt: sok kutya, sok ember körben, és tőlük mégsem azt akarják, hogy támadjanak. Zavarodottnak és bizonytalannak látszottak. Tyson CerbiPapa kezében először kifejezetten félt, mint aki büntetésre számít azért, mert nem teljesíti az – eddigi életében – tőle elvártakat. Aztán amikor megértette, hogy változott a szitu és CerbiPapa hívására hátat fordított valamelyik kutyának, úgy örült a dicséretnek, mint aki nem sokszor részesült ilyesmiben… Ekkor már fél 10 volt, így indulnunk kellett, mert 10 órától előadásunk volt a XX. kerületi Gyermekmosoly Óvodában. Utólag hallottam, hogy Robur Tysonhoz hasonlóan szerepelt a kutyás teszten is. Őt például Ödön vérpudli előtt 1,5 m-rel sikerült visszafordulásra bírni mindössze egy darab virslivel. A próbák konklúziója, hogy a két viador emberre teljesen veszélytelen, kutyákkal szembeni viselkedésük pedig 4-6 hónap türelmes munkával rehabilitálható – nem éppen az ő elaltatásuk lenne indokolt… Tehát irány az óvoda… Kitörő örömmel fogadták Vikit, Sophie-t, Corát, valamint engem a gyerekek és az óvónénik is. Sajnos akadt egy kis bonyodalom, ugyanis nem lettek készen az új laminált bemutatóeszközeink, így Vikinek kellett még reggel rögtönöznie valamit. Azonban ez két csoportba osztott ifjú emberpalántákat cseppet sem zavarta, boldogan ragasztották fel a labdát vagy a tortaszeletet a tábla megfelelő oldalára aszerint, hogy az a kutyának hasznos vagy káros. Ezután következett egy kis engedelmes gyakorlat, meg bemutattunk néhány kutyás trükköt. Sophie szokás szerint igen népszerű volt számolni tudásával. A végén persze jött a kutyasimogatósdi, ettől Cora mindig teljesen felpörög, hogy egyszerre ennyi szeretet „zúdul rá”; jön-megy, őrülten puszilkodik és játszik a gyerekekkel és Sophie-val. Az óvónénik annyira lelkesek voltak, hogy akadt, aki közülük az előadás közben jött oda az ebeinket simogatni, mint valami rossz, szófogadatlan gyerek… :) Megbeszéltük, hogy az állatok világnapja alkalmából megint szívesen látnának bennünket, és kiosztottunk néhány névjegykártyát is. Talán összefutunk majd egy-két óvónénivel és problémás kutyájával iskolánkban is...
Pénteken reggel fél 9-re rohantunk ki a sulira: MTV Kékfény forgatás! Kint volt már Meggyes és Kiskata a Noé Állatotthonból Tysonnal és Roburral, a két kutyaviadal során elkobzott kutyával, valamint Laci valamennyi kutyájával, Balázs (aki videófelvételt is készített, nem kis nehézségek árán), Zsizsu Lilivel és Ödönnel, valamint CerbiPapa.
A Noé önkéntesei külön-külön hozták be a két pit bull terriert. A teszt lépései a következők voltak:
