Balázs már megint nem bírta ki anélkül, hogy kilyukadjon...

Olvassátok a beszámolóját!

Írta: Steve-O Balage

Éééééééééééééééééééééééééééééééééés pénteki napon sikerült is folytatni és részben befejezni Dorkával (szerdai rásegítéssel hála Vikinek) a suli fa, ág, gally, szeméttelenítést, de persze a munkálatoknak még nincs vége.

Pár lány elég szomorúan fogadta azt a hírt, hogy még két fát ki kéne vágni, így belementem a kiásásukba és alsó területre szállításukra, felelőtlenülJ. Én nekiestem az ásásnak, addig Dorka felnyírta a fákat. Nagy bánatára a szerinte nagyon aranyosan együtt álló 2 fenyőt is (a tuját nem bírta bántani hiába unszoltam) majd jött a szemétszedés, amiből én szerencsére kimaradtam mivel még mindig ástam.

Sikeresen meglett a metszőolló is, amit galádul elhagyott, majd persze megint otthagyott az egyik fán munka végére, nem mondok erre inkább semmit… No de nem úsztam meg az aznapi munkát sem lukadás nélkül.

Nagyban lökdösöm a fát kifelé a földből mikor, persze magam felé hintáztatom, egy nem teljesen levágott ág maradéka fejbenyomott. Kicsit bekönnyezte a dolgot a bal szemem, hisz ahhoz van közelebb a heg, de rezzenéstelenül folytattam tovább a munkát (és tanulván az esetből próbáltam vigyázni a testi épségemre, mert kezdem magam kicsit bénán érezni a sok lukadás után).(„Tisztára, mint Lili, az agár! J” comment by VikySophie) A szemetet összeszedtük, a fákat kidöntöttük a bokrokat felnyírtuk. Miután a nagyobb gyümölcsfa kifordult a földből nagy nehezen szembesültem, hogy nem tudjuk levinni a lenti területre mivel nem fér ki az ajtón, valamint rohadtul nehéz. Így jobb híján fölszeleteltem azt is.

Megérkezett Viki is mondanom sem kell, hogy persze civilben, így segíteni nem tudott, csak beszélni ,de le a kalappal Dorka előtt, mert folytatta a munkát ennek ellenére is, csak egyszer vette fel a „tipikus melós pózt” a derékra tett kezeivelJ. Hiába a hétköznapi szerelés Vikit megbíztuk egy felelősségteljes feladattal, ami úgy látszik nagyon nehéz volt. Dorka igényelt még nagy fekete szemetes zacsit a kisházból, amiért el is indult Viktóriánk ám nélküle jött ki, hiába találta meg az útmutatásunkkal, de ezt csak akkor vettük észre mire már elment. Égen-földön kerestük a zacskó köteget, ami elvileg elhagyta a kisházat. A munka végére meg is találtuk a házban a földön tehát kb fél métert, ha megtett, legközelebb bízzunk benne, hogy sikerül az egy méterben. Majd dolgozunk még rajta. A kisebbik fát levittük az alsó területre, ugyan majdnem kidöntöttem az iskola ajtaját. Nagy szerencsénkre erre nem került sor. Nem mondom, hogy egyszerű volt levinni, de mint két igásló lehúztuk a fát. Nekem addigra már a mindenem tele lett a fákkal, meg az ásással épp ezért olyan hatalmas gödröt nem is ástam, ahova ültetni lehet viszont szitkozódtam sokat. A fa a helyére került nagy nehezen mondjuk, lehet ki fog dőlni, bár nem szeretném, mert csak azért is visszaásom és addig nem nyugszom amíg ott nem marad ennyi meló után.

A suli szebb lett, én rohadtul elfáradtam, de megérte.