Kis emergency, vicces klub, zsúfolt ovi nameg a szoci, amire most kifejezetten büszkék lehetünk
Mivel az autóm kényszerpihenőt kapott, ezért reggel Dorka jött értem, hogy kivigyen suliba. Olyan 8:45 fele érkeztünk, amikor már nagy volt a nyüzsgés. A területen rohangáltak a kutyák, a klubosok sétáltattak vagy a hátsó kapunál beszélgettek. Mi is bementünk, virslit vágtunk kicsit rendberaktuk a klubház előtti részt. Már akkor sokunknak feltűnt, hogy Tamper, az Editék kölyök kutyusa olyan furán viselkedik, levert volt és sokat pisilt. Tudtuk, hogy nemrég volt az első tüzelése, ezért nem tulajdonítottunk ennek nagy jelentőséget, de egy kis idő múlva rájöttünk: ide orvos kell. Ugye vasárnap délelőtt, ráadásul ünnepnapon ez nem tűnt olyan egyszerű feladatnak. Szerencsénkre a szlovák úton volt ügyelet, ami nincs olyan messze a sulitól, úgyhogy odasiettünk a kutyussal. Szerencsére nem kellett sokat várni, mikor odaértünk egyből fogadott minket Dr. Makai Péter. Miután alaposan megvizsgálta Tampert, méhgyulladást diagnosztizált nála, kapott antibiotikumot és megnyugtatott minket, hogy hamar rendbejön. Körülbelül 10 fele értünk vissza sulira, amikor is gyorsan még beálltam Sophie-val egy kicsit gyakorolni. Mivel Dorka is szeretett volna engedelmesezni Rumlival, megkérte Tücsit, hogy tartson meg ő egy etapot… és innen kezdődött minden. Hát mondanom sem kell, hogy aki kívülről látta a hasát fogta a kacagástól, annak láttán, amit csináltunk. Helybenmaradás gyakorlása, a hitelesség kedvéért így: Fektetés! Kutyák helybenmaradnak, kutyavezetőknek lépés indulj! Állj! (bent a bokrok és fák között, ahol nehezebben látnak a kutyák) Guggolás! Állj! Ugrás jobbra! Ugrás balra! Guggolás! És újra, és megint…mikor már Pisti is kinevette magát rajtunk: Behívás! Végre! A röhögéstől kifolyt könnyünket törölgetve előmásztunk kutyáinkkal a bokorból. Kezdődött a mini. Mivel Bh felkészítő nem volt most a lenti pályán, ezért a minisek lementek szóval mi tudtunk egy kicsit pihenni az ovi előtt. Balázs és Pisti leültek a tűzhöz, én meg elmentem fényképezgetni. (sokak nagy örömére) Néhány kép: Pisti felvetette az ötletet, hogy sütögethetnénk is, ha már tűz van, szóval kiszaladtam a közértbe egy kis kenyérért, meg szalonnáért. Az úton ránkrontott két kutya az egyik kertből és meg akarták rágcsálni Sophie-t, de szerencsére velünk volt Ödön, a pudli és ketten sikeresen megmentettük, szóval folytathattuk az utunkat a bolt felé. Mikor visszaértünk már nagy zsivaj fogadott minket. Megjöttek az ovisok, de annyian, amennyit egyszerre még sosem láttam. Az egész terület tele volt gazdikkal, meg kölyökkel, akik hatalmas vetődésekkel landoltak egymáson, vagy éppen kergetőztek. Nagyon jó volt látni őket. Közben Laciék is bejöttek és leültek a tűz köré. Tina behozta a frissen kapott kutyusát, Odint, aki nagyon magabiztosan lépkedett új gazdija mellett. Nemsokára elkezdtek gyűlni a szocisok is a kapu előtt, ezért Edittel kimentünk, hogy a beszélgetések ne a benti időből menjenek. Kint voltak már Rudiék, Bori és Széra (végre megjegyeztem a nevét! J) Sába meg még többen a régebbi szocisaink közül. Eljött Lili is, a kis keverék, aki régebben járt Cerbibe, de én most láttam először. A kisasszony éppen tüzelt, ezért ők a hátsó kapun jöhettek be. Ennek a kinti akciónknak köszönhetően, bent nagyon hamar el tudtuk kezdeni a foglalkozást, amibe végre Anna is beállt, Gertivel az új dogójukkal. Pont annyian voltak, hogy még lehetett velük érdemben dolgozni. Nagyon büszke is voltak rájuk. Bár csak hárman voltunk (Zsizsu, Edit és én) mégis el tudtuk engedni őket, úgy, hogy már csak pár kutyuson volt szájkosár, és nem volt balhé!! Ennek azért is örültem nagyon, mert nemsokára kezdődik az alaptanfolyam és sokuknak bártan mondhatjuk Nócival, hogy mehetnek rá. Szoci vége fele olyan élménnyel gazdagodtam, amit nem fogok egyhamar elfelejteni. El is mondom…szitu a következő volt. Éppen beszélgettem az egyik gazdival, amikor is körbenéztem (sokszor csinálok ilyet, hogy lássam, hogy minden rendben van e) és ez a kép fogadott, mikor a klubház fele tévedt a tekintetem. Ha valaki nem látná tisztán, Romeó, alias Berti a kis foxink startpózban hasal az asztal alatt, és nézi Júliát, vagyis Lilit a kis tüzelő szukát. Nem mozdult onnan, csak feszülten figyelte vagy 10 percig biztos. Hihetetlen látvány volt, hogy a kis foxi tudta (mivel előtte kannát kapott érte), hogy nem mehet oda, ezért tisztes távolságból figyelte álmai nőjét. Tisztára, mint Shakespeare erkélyjelenetében. J Mikor magamhoz tértem, elköszöntem és házit osztottunk. Megérkeztek közben a súlyhúzósok is, mivel a suliban vasárnap délutánonként erőnléti és súlyhúzó edzés folyik. Lili, még maradt egy kicsit gazdijával Szilvivel velünk beszélgetni, majd mikor már túl nagy volt bent a nyüzsi, Edittel kivittük őket megmutatni hogyan is működik a hosszúvezető. Lili nagyon ügyes volt, kiállta a próbát. Mire visszaértünk, már nagyban ment a súlyhúzás…leültünk Zsizsuval kicsit nézni, majd átfagyva elindultunk hazafele. Autóval 10 percre lakom a sulitól és én bolond gondoltam kipróbálom gyalog(sétálva, tömegközlekedés nélkül!) mennyi…szóval 86 perc múlva hulla fáradtan bezuhantam egy kád forró vízbe. Néhány kép vasárnapról: Három klubos, háttérben középhaladók Lili, a régi újonc Cora, a súlyhúzóbajnokunk éppen első tonnáját húzza :)
