Nem kell több kutya. - mondtuk nejemmel, miután Buli kutyánk eltávozott körünkből az örök vadászmezőkre. Sokáig sirattuk, és nem tudtuk elképzelni, hogy más kutya be tudná tölteni azt az űrt, ami utána maradt. Jómagam ötven éves kutyás múltra tekintek vissza és ezen idő alatt öt kutyának voltam (gondolom én) gondos gazdája. Mindegyik kutyámat szerettem, de Buli a szívem csücske volt.

A családban nem voltam egyedül ezzel az érzéssel, mert Buli mindenki szívébe belopta magát. Benne hatványozottan volt meg az ősi kommunikációs képesség, amivel csak a kutyák és kisgyerekek rendelkeznek, hogy szavak nélkül, pillanatok alatt kapcsolatot tudnak teremteni bárkivel.

Három hónap telt el, és az emlékek ha nem is halványodtak, a bánat enyhült, és sétáink során egyre gyakrabban felejtettük szemünket feleségemmel egy egy ugrándozó, játszadozó kutyán. Nem szóltunk, csak egymásra néztünk, de egyikünk se merte kimondani azt, amire gondol. Ezen az állapoton anyósom lendített át bennünket, mikor egy séta után később értünk haza a megszokottnál.  - Azt hittem kutyáért mentetek - fogadott bennünket.

Ezek után már csak azt kellett eldöntenünk, hogy kölyköt vegyünk vagy menhelyről fogadjunk örökbe egyet. Az utóbbi mellett döntöttünk, mert így legalább egy sanyarú sorson tudunk változtatni.

Elsősorban dobermannt kerestünk, mert eddigi kutyáink többsége e fajta volt. A net ördöge vagy a sors azonban másfelé kalauzolt bennünket. Nem találtunk örökbe fogadható dobermannt, viszont rátévedtem egy amstaff-fajtamentő oldalra, ahol leragadtam egy képnél. Egy szomorú tekintetű kutyával szemeztem a monitoron keresztül.

Sokáig néztem, majd tovább kerestem a dobit. Eredmény semmi, vissza a szomorú tekintetűhöz. A szem a lélek tükre, mondják, és én a szomorúságon túl többet láttam. Értelmet, hűséget és szeretetet.  A képek alatt írták a nézettséget. Ezt a képet 36-an látták. Ebből 32 én voltam. Megmutattam Katinak,  sokáig  nézte  - A színével nem vagyok kibékülve - mondta. - Miért, melyik ruhádhoz nem megy? - kérdeztem. Ezek után már csak a telefonszámot kellett felhívni. A vonal túlsó végén egy férfihang segítőkészen adott felvilágosítást Koppányról. Szabó Attila (vele azóta is tartom a kapcsolatot) volt a vonal túlsó végén, ő foglalkozott a menhelyen Koppánnyal, és hozta egyenesbe azokat a dolgokat, amit mások elrontottak. - Tipikus elrontott, félrenevelt kutya,  de már korrigálva lett. Ennek ellenére csak határozott, következetes gazdának ajánlom. Kétszer lett örökbe  adva,  de mindkét örökbefogadót megharapta, és így visszavitték. De ha a gazda határozott és következetes, akkor nagyon jó kutya válik belőle.  Attila segítségével kerültem  később  kapcsolatba a  Cerberos Kutyaiskolával is.

Család a kocsiba, irány Kecskemét. Sétáltatás volt, mikor a Mentsvár telepéhez értünk, és Kopit kihozták megmutatni. Szívszorító látvány volt.  A gondozás ellenére a stressz megtette hatását. A családot, a falkát nem pótolja semmi. Sovány és elesett volt, de nyugodt, stabil idegrendszerű kutya benyomását keltette. Az egy éves számkivetettség a jellemét nem tudta megtörni. Nejem, fiam és fiam párja pillanatok alatt Koppány szeretetlistáján szerepelt, velem nagyon tartózkodó volt.

Döntöttünk, és míg a kocsi ajtaját nyitottam, azon gondolkodtam vajon, hogy viszonyul az autóhoz. Aggodalmam felesleges volt, Koppány márt pattant a nyitott ajtó láttán. Ki se lehetett robbantani onnan. Papírmunka és indultunk haza. Az úton a történtekről beszélgettünk, miközben a hátsó ülés mögött egy mini biogázüzem dolgozott csendesen. Hát igen, a szem a lélek tükre, de a fizikális valóságot nem képes tükrözni. Lehúzott ablakokkal jöttünk hazáig. Nem olyan fából faragtak bennünket, hogy az első probléma meghátrálásra késztessen, bíztam állatorvosunkban.

Hazaérve Koppány azonnal tesztelni kezdett bennünket. Hála Attila útmutatásainak, álltuk a rohamot. Itt az idő, gondoltam, hogy tisztázzam kettőnk kapcsolatát, és kezemet megszagoltatva felé nyúltam. Morgás és vicsorgás volt a válasz. Kezemet otthagyva egy határozott, csattanós nem! volt a válaszom. Ezen eltűnődve nézett rám hosszú időn keresztül. Hát most hogyan ezek után? Kérdésemre lassan megnyalta a kezemet, ettől a pillanattól kezdve kaptam egy utánfutót.

Az eltelt néhány nap bebizonyította, ha egyedül próbálkozom, nehéz dolgom lesz. Ötven éves hobby kutyás tapasztalat kevés egy elrontott antiszociális ebnél. Tudtam, hogy a spanyolviaszt nem kell nekem  feltalálni  hiszen kaptam egy telefonszámot  Attilától. Gyors telefon, a hívásra Joó István jelentkezett, a Cerberos Kutyaiskola vezetője.  Rövid megbeszélés, és a következő foglalkozáson már ott is voltunk. A telefonszám jó helyre irányított, mert találkoztunk egy elkötelezett csapattal, mely speciálisan az antiszociális kutyák átnevelésével foglalkozik, igen eredményesen. Nem átlagos rutinszerű sémákkal, hanem személyre szabottan. Végül az is egy lényeges szempont, hogy a Cerberos csapat mindezt díjtalanul vállalta.

Az első nap emlékezetes marad. Belépve az iskola kapuján Trungel Laci fogadott. Néhány szó a kutyáról,  a problémákról. Semmi gond, - mondta - tegyük rá a szájkosarat. Ebből harc lesz - mondom. Laci csak mosolygott, elkérte a szájkosarat, rövid birkózás után határozott szakszerű mozdulatokkal fölrakta. Engedjük el a kutyát - volt a következő instrukció. - De igen agresszív a lelkem - rebegtem elbizonytalanodva. - Igen, tudom - volt a válasz. Engedje el, rá se nézzen és sétáljon el tőle, a többi a mi dolgunk. - Az érkezésnél feltűnt, hogy minden kiképző két műanyag kannával álldogál. A következő percek választ adtak a kannák szerepéről. Elléptem a kutyától, és mögöttem elszabadult a pokol. Koppány azonnal a két legnagyobb kutyának esett. Szegényre rossz idő következett, mert a kannák alacsonyan szálltak. A csata pillanatok alatt véget ért. Kopi egy sarokba vonult és ott meditált a történtek felett, úgy kellett előcsalogatni. Ettől a perctől kezdve nem érdekelte őt a többi kutya, a verekedés, csak a kannák mozgását figyelte.

Ezután már sima ügy volt minden. Jártunk szorgalmasan a foglalkozásokra, betartottuk a tanácsokat, és otthon elvégeztük a házi feladatot. Megismertük a falkavezér fogalmát és a kizárás jelentőségét. Koppány bámulatosan fejlődött, én kutyánál ilyen gyors és eredményes fejlődést még  nem tapasztaltam.

A közös fáradozás meghozta eredményét. Mint a mesében, a rút kiskacsa gyönyörű hattyúvá, az agresszív, öntörvényű Koppány egy engedelmes más kutyákkal toleráns, játékos és szeretnivaló társsá vált.