Egyszer majd észreveszed, hogy remeg a kezed. Az elfojtott düh beeszi magát a sejtjeidbe, és leveskilöttyentő rángásokkal üzen, itt vagyunk.
Egyszer majd észreveszed, hogy szavaid mit gyerekednek, anyádnak, kedvesednek adsz, már furcsán csikorognak. Buggyan belőle a düh, az értetlen harag. Eddig…