Cerberos Kutyaiskola Budapest

Cerberos Kutyaiskola Budapest

Gondoltam volna?

2015. június 29. - cerberoskutyaiskola

don.jpg

Gondoltam volna?

Szép idő van. Kicsit néha kisüt a nap is, fura alakú felhők mászkálnak az égen. Furcsán üres a suli. Tábor van, mindenki ott nyüzsög. Csendesen üldögélek, nézem Nudlit, ahogy gurmann módjára eszegeti a lepotyogott almákat. Szeretek itt lenni. Csendes hely, gyógyítja a lelket. Szinte érzem, ahogy cseppenként csavarja ki belőlem az undorító nyálkás keserűséget, ami mindennapjaimban, mint a szurok ragad rám. Lesem az új jövevényünket is, bizonytalan még, fél a hirtelen mozdulattól, hátát karikába rántja a belévert alázat. Ne púposkodj - mondom -, rendben lesz minden. Mint már annyiszor, hosszú évek óta. Hiszen itt kezdődött minden. Még kutya sulit sem akartam, nem hogy állatvédő szervezeteket... Aztán addig nyektettek, míg csináltunk egy klubot. Magunknak. Szórakozásból. És jöttek a barátok. Meg azok barátai. Aztán valaki hozott egy rettegő mentett kutyát. Megbütyiztük. És megindult a körjárat. Érkeztek a nyomorult esélytelenek, mi pedig segítettünk. Sokat beszélgettünk azokkal az emberekkel, akik saját életüket áldozták ezeknek a szerencsétleneknek. Csak úgy áradt belőlük a panasz, sokszor sírva mesélték, nem segít a rendőr, nem megy ki az orvos, nevet rajtuk a jog. Egyre többször szorult ökölbe a kezünk, csikorogtuk halkan, tenni kéne valamit. És megcsináltuk a Cerberost. Tárgyaltunk rendőrökkel, orvosokkal, még Juli nénivel is. Lassan szerveződött profivá a csapat. Jobb volt a mentés, gyülekeztek a tapasztalatok. Úgy döntöttünk elmondjuk másoknak is, megcsináltuk az ingyenes mentési tanfolyamatainkat. Tanultunk és oktattunk. Mélyebben belelátva rájöttünk, hogy kell egy nagy, országos szervezet. Ezt is összehoztuk. Ez lett az Állatvédőrség. Nehéz volt. Sok munka, szervezés. Tanítottam védőröket, rendőröket, egyetemistákat. És közben én is rengeteget tanultam. Csináltunk tüntetést, módosíttattunk törvényt, verekedtünk sintértelepeken. És közben csináltuk a sulit, rehaboltuk a mentetteket. Néztünk nagyot mikor Amerikából jöttek tanulni a módszereinket, és bizony azóta is sikeresen használják ők is. Szaladtak a napok, hetek, évek. Jócskán ezer fölé emelkedett a mentettjeink száma. Sokszor vesztettünk. Időt, hitet, könnyet. De megérte. Szép idők. Csináljuk tovább.
Közben este lett. Jönnek a szúnyogok. Nudli is alaktalanra almázta magát. Csendesen ballagunk a kocsi felé. Néha egymásra nézünk. A fura kutya, és a fura ember. Hasonlóak vagyunk. Makacsok, különcök, öntörvényűek. És maradunk is...

süti beállítások módosítása