Majd én megmutatom...

Reggel korán mentem az irodába. Rengeteg sok eszemmel az asztalomon felejtettem a papírt amit be kell adnom a rendőrségre. Kedd reggel kilenc, mondogatom magamban. Felkapom a cetlimet mikor rápillantok a naptárra. Hétfő van. Megint ügyes voltam.

Leroskadok a székembe. Csak nevetni tudok a saját hülyeségemen. Nézegetem a tegnapi ügyeket, cücögök. Hirtelen halk, furcsa nyekergő hang üti meg a fülemet. Kicsit egy rossz autó vízpumpa hangjára hasonlít. Felderítek. A sarokban lévő hordozó kelti fel gyanúmat. Arcomhoz emelve egy kabátgombnyi macska gyerek bámul az arcomba. Kicsiny, beteg szemeit meresztgetve ismétli a vízpumpa hangot. ÉDUA! A macskák vöröshajú védelmezője. Ide csempészte. Galádul rejtegeti. Otthonról biztos kivágták vele, hiszen ott is van vagy öt. Előlem dugdossa. Pont a múlt héten hirdettem állat stoppot. Nincs befogadó, nincs hely. És most itt az orrom előtt a bűnjel. Na most aztán kapnak. Milyen dolog ez. Tudom hogy borzasztó, de valahol álljt kell parancsolni, még ha ideiglenesen is. Tényleg felháborító. Kivágom őket mint macskát kakálni. Elvégre a tekintélyem forog kockán. Na csak kerüljön elő. Most aztán kőkemény leszek. Morcosan nézegetem a macskagyereket. Hm. Milyen hosszú bajusza van. Aranyos. Tisztán állatvédelmi szempontból kihalászom a dobozból. Milyen pici.. És már karmol! Jé, ha nyávog vidra arca van. Mikor egy madzagot húzogatok az orra előtt, valami nagyon fura bakugrásokat ad elő.. Aranyos. Teljesen belemerülve szigorúan állatvédelmi indíttatású macskázásomba (egy fecnit kötöttem a madzagra és azt üldözte) egy hang szólt bele. - Már a folyosón hallottam hogy nevetsz. Jól van Ficere? 

Jé, megjött Édua. Mintha valamit akartam volna neki mondani. Mit is? Jé, teljesen kiment a fejemből...