Hibáztál féreg... Ülök az asztalomnál és egy furcsa érzés kúszik a torkom felé. Félek. Ritka vendég nálam, idejét sem tudom mikor éreztem utoljára. Talán mikor apám fölé hajló orvos arcát láttam, évekkel ezelőtt. Keserű, tehetetlen, magyarázhatatlan. És most megint.…

Kb. 2013. március közepe. Kevés időm van, de ha van, akkor hazajövök. Hova haza? Hát a hétkerbe. Itt él apám, anyám, fiam. Itt mindig kicsit jobb. Most is kicsit elbambulva parkolok a  Gelka sarkon (aki itt volt kölyök az tudja miért az). Itt csapkodta Füttyös Gyurka a lányok…

Ülök a sulin. Szép okosan nézek ki a fejemből, közben azon jár az agyam, hogy kitől kéne kunyizni egy szendvicset. Mondjuk ez kívülről szerencsére nem látszik. Bárki egy elmélyült, hideg fejjel figyelő vén veteránt lát, aki felügyeli az oktatóit. Merengésembe egy csicsergő…