Kempingezésünket, naná, hogy egy sárvári bemutatóval kezdtük. A Novartis cég csapatépítő tréningjén, a hatékonyságot, a terápiahűséget és az együttműködést mutattuk be, példát emelve a kutyákkal a dolgozók előtt. A hatékonyság Heléna emberrablás megakadályozása volt, a terápiahűség Cora, Rumli és Fritz munkájának bemutatása volt mikor óvodákba, iskolákba, sérült gyerekek közé megyünk velük. Az együttműködés pedig Sophie dogdancing bemutatója volt, és mindezek után az értékesítők között a legjobb dolgozókat megjutalmazták, és Sophie vitte oda nekik kis fonott kosárkában az ajándékukat. Utána jöhetett a kutyasimogatás.

Ezek után irány volt Rábahidvég, a kempingezésünk színhelye. Menet közben, nem is lehetett volna jobban időzíteni, Pistiék utolértek minket és becsatlakoztak a konvojunkba. Megérkeztünk a híd lábánál lévő büfébe, a fiúk elmentek megfelelő sátorhelyet nézni, addig mi bekaptunk pár falatot.

Néhány méterkére a Rábától, hatalmas mező, erdővel körülvéve, emberektől távol – a tökéletes kutyás vadkempinghely. Átautókáztunk és tábort vertünk. Mi körülkerítettük kerítéssel a lakókocsit, így lett egy kb 5 m2 es kiskertünk. A sátorállítás közben befutottak Alexék, egy 3 perces viharos villámlátogatásra, jöttek, mennydörögtek és mentek is. Mikor felállt minden hálóhely, jöhetett a vacsora megszerzése, azaz irány a közért. Sütögetés, iszogatás volt a program.
 
Másnap reggel bozótirtással kezdődött, ki kellett alakítani a tuti pecahelyet, hal volt ebédre tervezve. Horgászhely tiszta, etetőanyag bekeverve, kukacok öngyilkosságra készen, indulhatott a pecázás. Füllesztő hőség volt, én fent maradtam a táborhelyen ebfelügyelőnek, Dorka lement a partra a többiekkel ellendrukkelnek, ő a halaknak szurkolt olvasás közben. Zsizsu fogott két snecit, de Dorka és a halak voltak erősebbek, nomeg a döglesztő meleg. Így az ebéd a csapat egyik felének a hídon túli büfében pizza volt, a másiknak gázon sütött virsli kenyérrel.

Délután elkezdett rohamosan felhősödni, és őszi hideget hozott magával az időjárás. Napernyők alatt, mint a kis törpék a gombák alatt ücsörögtünk a szakadó esőben és megkonzultáltuk a vacsora mibenlétét.

Még szerencse, hogy van gáztűzhely a csigaházunkban. A fiúk elmentek élelembeszerző körútra, és én megsütöttem a kolbászkákat, virsliket, krumplikat, amiket hoztak. Zsizsu, Zita és NagyPisti az autóban, Dorka, KisPisti és mi a lakókocsiban vacsiztunk. Jó későre járt már mire befejeztük, majdnem éjfél volt. Dorka bement a sátrába és árnyjátékot játszott nekünk, utána pedig mi játszottunk a többieknek.

Reggel még mindig szemerkélt az eső, de már alig, így megreggelizett a csapat és újra irány volt a pecahely, hátha nagyobb szerencsével járnak, és lesz estebédre halacska. De azért én készültem „B” tervvel, ha esetleg megint a halak nyernek. Snecik, dévér akadt a horogra, de vacsorányi mennyiség nem jött össze, így jöhetett a paprikás krumpli gázon főzve.

Tücske és Balázs hozta a hozzávaló lábast, délután meg is érkeztek, így kezdhettem a főzőcskét. Krumplit pucoltam, hagymát aprítottam, szalonnát kockáztam, virslit karikáztam azaz - paprikás krumplit főztem. Vacsora után tocsogóan vizes fából Balázs tűzet készült rakni a hideg ellen, de a gyújtósfolyadék elfogyott. De ez nem fog ki a Cerbiseken. Amit most leírok, senki ki ne próbálja, mert veszélyes, de nagyon ám! Mi is csak Balázsnak engedtük e bűzös játékot, a tűzgyújtási praktikánkat. Előtúrtuk a gázhajtányú szagelnyomóinkat és lángra lobbantottuk vele a nedves farakást. Meleg volt ugyan a tűz de büdi is.

Vasárnap már csak a csomagolás volt a program, meg a takarítás. A csapat felének irány volt a haza, a másiknak pedig a balcsi.

További képek ITT!

Írta: Tina