Sütött a napocska. Csupa pára volt minden. Elmentünk sétálni egy hatalmasat, szegény ebzeteink csurom vizesek is voltak mire visszaértünk az autóhoz. Gyors törölközés, és kezdődhetett a bemutató gyakorlás. Balázsunk dirigált, hisz aznap ő volt a főmufti Badacsonytördemicen.

Fél nyolc felé fölbattyogtunk, Laci fölsántikált, a felső területre fogadni az új és a nem annyira új tanulókat. Kezdődhetett a beiratkozási procedúra. Szép számmal jöttek az új tanulók, és egyre több a törpeeb is köztük.

Mikor mindenkinek sikerült az adminisztrációs megmérettetés, Lilla levitte a közepeseket az alsó területre, és Dorka pedig a minire jelentkezett mini ebeket a minis területre.

Kezdődhetett az oktatás. Első lépés, hogy kijussunk a kapun, nem kis feladat, ez az elkényeztetett, vezető beosztásba helyezett ebeknek. Utána jöhetett a séta. Kezdett beborulni. Sebaj, azért mentünk. Az első kereszteződésig a legtöbb kutya, már kezdte kapizsgálni, hogy ez most nagyon új helyzet. Egy részének addigra már le is esett, hogy ha húz, akkor nem haladnak. Vicces látni a sok megrökönyödött kutyaszemet, és a döbbent gazdikat is. „Jéééé, így még sose sétáltunk! NEM HÚÚÚÚÚZ !!!!” A hátsó kanyarnál már nagyon fülledt volt a levegő, le is lassultak a kutyák, mi meg siettettük őket, hogy időben visszaérjünk. Jöhetett az első behívás.

Tíztől minis gyakorlás, gyorsban Dorkával összeraktunk egy még újabb koreográfiát, és elkezdtük gyakorolni. Andi megküzdött Kuszival, hiszen eddig még csak körhergelésen volt a kezében, de az engedelmest sose gyakorolták együtt. Tüncsi erre azt mondta: „Nekem is és Tinának is működik Kuszi” és persze cukin vigyorgott eközben. Andi Lencsihez van szokva, hát most be kell keményítenie, Kuszmány mégis csak egy bullterrier, ha még olyan tündéri is.

Bh-n már szemerkélt az eső, Tinkamama bejelentett, hogy képesnek érzi magát a középvizsgára (múlt héten berezelt), mondtuk, hogy várjuk akkor szeretettel a pótvizsgán, azaz vasárnap 11-től. Esőben ment a pályagyakorlás, de az összes bh-s ebnek ment így is a pálya (mennie is kell, hiszen ki tudja milyen lesz az idő mikoron vizsgáznak majd). Kukac egyre jobban dolgozik, imádom, ahogy meg akar felelni, már csak rá kell vennem magamat és az időbeosztásomat, hogy szokja, tanulja a kikötött helyben maradást.

Szoci végére fel is keveredtünk. Már csak Budy-ék voltak, no nem baj, szájkosár le, póráz kikapcsol, had menjen a nagyfiú. Egy két tiltás után rájött, hogy a jelenlévő szukák nem mászhatóak meg. Gyorsan keresett magának elfoglaltságot, kitúrta a labdákat, rohangászott a flakonokkal, puszikat lopott, ……… Ilyen még sosem volt! :-) Fejlődik a Nagyfiú!

Mikor hazafelé indultunk, már nagyon esett...

Írta: Tina