Szombat (május 8.)

Reggel kissé ziláltan ébredt a brigád, Nócival gyorsan összepakoltuk a sulit fogadóképes állapotúra, és felkeltettük a fiúkat. A sátrakat száműztük a kerítésen kívülre, had száradjanak a napon, és kezdődhetett az oktatás. Dorka távolléte miatt Balázs vezényelte végig a gyakorlást, cseppet kómásan.

Az alap egy része rám maradt, Laci elrontotta a gyomrát a pénteki rendelt estebéddel, Balázs agyilag képtelen volt működni, simán csak vegetált az árnyékban, roppant feladata Sancho pórázon – kézbentartása volt. Vasárnap vizsgáztak a tanulók, így még utoljára átvettük a vizsgapályát. A helyben maradások mindig a buktatópontok, így szigorúra vettem a gyakorlást is. De le a kalappal a gazdik előtt, komolyan vették az előző heti fenyegetésünket, és gyakoroltak. Csak Lionnak nem ment a fekve maradás, de ott a gazdi be is ismerte mikor rákérdeztem, hogy tényleg nem is gyakoroltak, de vizsgázni sem jönnek, majd csak a 6 hét múlva. Itt jegyezném meg, hogy Boriszunk, a minibullunk viszont bámulatos fejlődésen ment keresztül az elmúlt hét alatt, a ficánka vombateb fekve helyben maradt, és nem is kevés ideig, 5-6 percig!

Bh-ra a minisek területére szorultunk, mert a csepp vizsgára készülő ebecskéknek szokniuk kellett az új területet, és a vizsga pályát.

A szociról, mint mindig most is lemaradtunk, de felérkezvén kaptuk a hírt, hogy szombat este már nem csak mi, hanem még Zita és KisPisti is kint aluszik a sulin. Az egésznapi sulizás után jóleset kicsit leülni és beszélgetni. Kötetlenül az élet nagy dolgairól, és az elmúl ifjúságunkról, no meg a sok csibészségről, amiket elkövettünk. Annyira belemerültünk, hogy már lemenőben volt a napocs mikor megriadtunk, hogy a sátrakat be kéne telepíteni a kerítésen belülre. Ezzel végezvén jöhetett a megérdemelt vacsora. Tüzet raktunk és sütögettünk, beszélgettünk, de nem sokáig, a vasárnapi vizsgára kipihentnek kellett lennünk.

Írta: Tina