| Linkamama életében először rádióműsort vezetett… Hajjaj. A műrepülést kipróbáló Józsi bá‘ jut eszembe, aki gondóta előre, hogy kigyün az ebéd, bemegy a kisdolog, a nagydolog, de azt már nem, hogy mindez a nyakában fog kikötni… Anita megvigasztalt, h az hallatszott, hogy nagyon izgulunk, meg egyértelmű volt, hogy ez az első…, de végül is nem volt rossz. Szerencsére ott volt velünk ezerszer áldott Szilvánk, aki sokszor… izé… átlendített a holtponton. Hát tömeg előtt sokkal könnyebb beszélni, ott egy baki azonnal javítva nem olyan feltűnő (itt egyszer-kétszer nem bántam volna, ha megnyílik a föld alattam, hogy pl. még egy webcímet sem tudok rendesen elmondani). Meg ugye az a hülye szokásom, amit még büszkén hirdetek is, hogy előbb beszélni, aztán gondolkodni, mert kijavítani lehet a hibát, de ha elveszne egy jooó gondolat, szörnyű lenne (1. papír, ceruza; 2. valljuk be: tipikus női mentalitás…) Osztán ki tudta előre, hogy milyen sok idő az az egy óra… bizony rögtönözni is kellett (drága Szilva…, ugye, segített), így is keletkeztek 10 másodperces szünetek mondat közben. Egyszer ránéztem szegény Lacira, forgott a szeme, hogy fogok ebből kijönni. (Szerencsére a stroke elkerülte.) Bazsi ugyan főleg a felkészülési lehetőség hiánya miatt panaszkodott, viszont én rájöttem, hogy ilyen téren túl konzervatív vagyok, és inkább lazábbra kell venni a figurát… Könnyített a dolgon, hogy már az adás előtt kiderült, hogy Laci és a főszerk. ismerik egymást; az én ismerősöm, a hangmérnök meg már előre szólt, hogy ha szükséges, belekérdez – arra azért büszke vagyok, hogy erre nem került sor. Szilva szerint kicsit sokat belezsúfoltam egy adásba (bizonyára a hallgatóknak is így jött le), ez viszont szándékos volt, hogy lássák, milyen sokrétű ez a dolog, és bőven van téma, amit majd boncolgathatunk… Szóval írni – nekem legalábbis – mindig könnyebb volt, még az iskolában is, azért ez is megtanulható műfaj, belegyüvünk, mint kiskutya az ugatásba!!! Még egyszer millió köszönet Pistinek a vendégek szervezéséért; Káldi Szilvának, a rutinos rókának; valamint Lacinak és Balázsnak, akik beleugrottak velem – aki nem is tud úszni – a mély vízbe. Legközelebb jövő hétfőn az oktatási programról beszélgetünk Vikivel és az egyik Kandós tanárnővel (abban az iskolában két nagy sikerű oktatásunk is volt). Remélem, meghallgattok minket. A mai anyagot Szilváék teszik föl az állatőrség honlapra, tőlünk is elérhető lesz. |
