Szupermegadogó a szocin, izgulós alaposok, és Kloi új magánszáma Szombati blog a’lá Balázs: Hát mit ne mondjak, nem kis izgalommal vártam a szombati gyakorlást, de még az alaposok megérkezése előtt volt egy-két érdekesség… Kezdeném az új bemutató anyag gyakorlásával, ahol az első percben sikerült egy olyan kérdést föltennem ami miatt persze le lettem tolva, mert elvileg el lett mondva, de asszem nem én lennék ha ilyen nem fordult volna elő :-). Az új anyagot kutyák nélkül próbáltuk, mivel az első alkalom volt, így az ebezteink a kerítés mellett sorakoztak és néztek furcsán, hogy nélkülük menetelünk. Meglepő módon csak kisebb fennakadások voltak nagyobb kiabálásokkal, de úgy érzem sikerrel zárhattuk a gyakorlást, mivel elég zökkenőmentesen csináltuk a feladatokat, amit Dorkánk hangszálait nem kímélve vezényelt nekünk. Na, végül elvonultak az emberek és jöhetett az új ŐV bemutató első begyakorlása. Erről burkoltan csak annyit mondok, nehogy bármilyen poént előre lelőjek, hogy ágyék tájékon elég nagy fájdalmat éreztem, mivel egy óriás schnauzer két mellső lába érkezett bele nem kis lendülettel, de szerencsére a kényes területet kb. 5 centire elkerülte, de még így is kigúvadtak a szemeim, gondolhatjátok… Megérkeztek az alaposok, szép lassan rótták a köröket és én egyre idegesebb voltam, főleg, hogy Laci és Tina is lenn volt a területen, így ők is láthatták a munkánkat. Mondanom se kell, hogy minden tanulónk nagyon szépen teljesített. Gyakoroltak vizsgapályát, helybemaradást, és rágyúrtunk a menetközbeniekre is. Az eddigi idegességem enyhült a tanulók gyakorlatait látván, de azért erősen izgultam a holnap miatt. Az óra végén még megbeszéltük mikor kell érkezni, nagyjából hogy fog zajlani a vizsga, és már indultunk is a fölső területre. De ahogy felértem mehettem vissza, hisz a minis bagázs is vizsgapályát gyakorolt és Dorka megkért, hogy segítsek a helybemaradó kutyáknak és gazdáknak, amit kb 3 perc után átvett a Nóci, mert segíteni kellett fönn. Szocira kaptam egy újabb csemegét, amit nagyon szeretek, egy argentin dog képében. A kutya iszonyú aggyal rendelkezett, egy-két keményebb rászólás után tudta, hogy mit lehet és mit nem. Remélem az aggódó gazdikat is sikerült valamennyire megnyugtatnunk, tanácsainkkal segítenünk nekik. Örömmel láttam pár visszatérő, de mégis új arcot a foglalkozáson, és hallottam a pozitív változásokat, és gazdák már inkább mosolygósabb, mint aggódó arcát. Hamar lement ez a foglalkozás is, de azért még bennem maradt a holnapi vizsgával kapcsolatos izgalom, MERT HÁT AZ ELSŐ CSOPORTOM... ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!! Reggel kutyák nélkül kezdtük a gyakorlást, bőven elég volt magunkra figyelni, meg az új elemekre. A vicc az, hogy még mi sem tudtuk mi sül ki abból, amit papírra vetettünk. De nem csalódtunk, ütős lett, retteghet a konkurencia. Gyakorolnunk meg kell, mivel már az egész tavaszunk be van táblázva, minden hétvégén bemutató- bemutató hátán. Elkezdődött ennek az alapos csapatnak az utolsó oktatása. Mindenki kellőképpen izgult, ennek megfelelő volt a teljesítmény, az addig tutisan működő ebzetek is hibát hibára halmoztak. Na, ettől még jobban befeszkózott az egész bagázs. Oktatás után is úgy váltunk el tőlük, hogy aznap már senki se egrecíroztassa otthon a kutyát. A bh-ról ki lettünk túrva, mondjuk érthető, hiszen a minisek még sose jártak a lenti pályán, nem árt megszokniuk az új környezetet. Nagyon ügyesen szerepeltek az új pálya ellenére is, szerencsére ők nyugisabban viselték a másnapi vizsga súlyát. Mukinak még mindig problémás egy kicsit a helybenmaradása, meglátjuk holnapra sikerül e kifárasztani a csepp ebet, Kloi pedig egy új különszámmal örvendeztette meg gazdiját, újabban gatyaszárakat csócsál... Úgyhogy vizsga után tetszik nem tetszik 1 hét kizárás... A bh-soknak sem ártott ám meg egy kicsit sem, hogy azon a területen kellett dolgozniuk, ahol amúgy eddig a féktelen szabadságot élvezhették. Renike szólt, hogy segítsek neki, problémája van az egyik ovisával, és mivel egy német vizsla az ominózus ebzet, ezért rám gondolt, én biztos jobban értem a problémáját. Nem is tudom mééér? Megkukkantottam az ifjú problémagombócot, és ott ragadtam az oviban, sebaj, így legalább volt alkalmam beszélni a Pistivel. Szocin rengetegen voltak megint. Jött egy fincsi dogófiúcska. Szegény gazdik egy kertből vettek egy tündéri csepp hófehér energiabomba kiskutyát, 2 év elteltével 50 kilós domináns argentin doggá cseperedett. A kutyán szöges nyakörv, és így is végig ráncigálta a kerítés mellett a srácgazdát. Mielőtt bejöttek Balázs átvette és fojtó lánc került rá. Pikk pakk lemondott a kisebb ebecskék megcsócsálásáról. Engedéskor 4 kutya maradt csak pórázon, abból is a bizonytalanunk volt az egyik és a behívhatatlan a másik. Szoci után irányba vettük a FEHOVA-t, és láss csodát, az egyik szervezettől kaptunk egy újabb meghívást bemutatóra, májusban. Este nyolcra haza is keveredtünk, aludni nem sok időnk maradt. És még egy órát is vesztettünk az éjszaka.
És akkor mindez Tina tollából:
Elkezdődött az új bemutató gyakorlása, így szombaton is már hajnalok hajnalán kell kiérni a suliba. Brigit ötkor vettük fel, marhára álmosak voltunk még, mert a pénteki megbeszéléses továbbképződésünk éjszakába nyúlósra sikeredett.
Írta: Tina (na és persze ki kotyogott bele?! naná hogy a Dorka)
