Hozd a felszerelést -  mormogta apu, miközben harmadszor vágta meg magát borotválkozás közben.

Állán feszesre húzva a bőrt, sziszegve káromkodott. - Ócska penge - dörmögte, miközben apró megnyálazott cigarettapapír darabkákat tapasztott a vágásokra. A "felszerelés" azon szörnyű illatú kölnikre vonatkozott, amit előző héten vásárolt az encsembencsem piacon arabokat megszégyenítő alkudozás után. Ezen gyártmányú illatszerek csak annyira voltak büdösek,  hogy locsolás közben elfordított fejjel lehetett mondani a versikét. Fehér ing, nyakkendő, és már indultunk is. Anyu szegény, már épp hogy túl volt a locsolás okozta sokkon, mikor kifordultunk a hatalmas, ócska kapun. Apró gyerekként apu kezét fogva, büszkén baktattam, igazából nem is gondolva a húsvét misztériumára. Sokkal inkább a csoki, meg a tojás járt az eszemben. Na, jó. Inkább a csoki.

Elrepültek az évek, velük apu is a múltba költözött. Viszont az a fura érzés, az izgalom, megmaradt.

Tehát Hölgyeim, kérlek fogadjátok el ennek az őszülő vénkisfiúnak a jókívánságait, lelki locsolását. Isten tegyen boldoggá, egészségessé, gazdaggá benneteket!