Cerberos Kutyaiskola Budapest


Mi jár a fejemben...

2017. július 22. - cerberoskutyaiskola

Mi jár a fejemben... Hát sok furcsaság. Talán nem is mind helyes, vagy okos. Ott motoszkál csendben az a tíz év, amit részben kutyák rehabilitációjával töltöttem. Sokan voltak. Morgósok, félénkek, sérültek. És ott vannak a kóborok. Nem egyet hónapokig etettek, csalogattak emberek, akik szívében…

Tovább

Ballag csendesen...

Ballag csendesen... Néha megáll, szöszmötöl, rácsodálkozik a frissen ropogós, új életre. Az orrán az az apró forradás megfeszül az ismeretlen szagoktól. Nem is tudja már, hogy végigkínlódott, sanyarú múltja mely pillanatának emléke. A csámpásra kopott lábak viszik tovább, fáradt szemei csillogó…

Tovább

Elnyújtott teste szembe fut a széllel

Halk csattanással csukom be az ütött-kopott öreg gyújtó tetejét. Az apró mécses kicsi lángja óvatosan billeg, újszülöttként vibrálva, szinte csodálkozva tekereg a kanócán. Nem tudja, hogy őt a búcsú, a gyomortekerő fájdalom szülte. Egy öreg kutyáért gyúlt, tisztelet és szeretet jelképe. Az…

Tovább

Szürkék, hétköznapok

Szürkék,  hétköznapok. Mikor gyerek voltam, sokat álltam régi, piszkos, téglából rakott falak előtt pókokat, hangyákat lesve. Órákig figyeltem, csodáltam munkájukat, igyekezetüket, kitartásukat. Aztán, mikor hátraléptem, eltűntek a nagy fal nyomasztó egészében. Nem voltak látványosak, mint a…

Tovább

Talán játék...

  Talán játék... Unom a hideget. Fülcimpámat, ami kilóg a sapkám széle alól, zsibbadósan fájósra szurkálta a januári szél. Kezem, mintha nem is az enyém lenne, idegenül próbálja megtartani az ócska teafőző régen mattra kopott fogantyúját. Ütött-kopott jószág, csőre kónya, a talpa feketére égett a…

Tovább

Valami furcsa szerkezet

Valami furcsa szerkezet ügyködik a suliban.Mint valami nagy gólya, vagy óriás szúnyog, centinként fúrja be magát a cerbi sokat tapasztalt földjébe. Nézzük Bencével. Ő morog, én álmélkodom. Érzések kavarognak bennem, ahogy nézem a nehezen fúrt métereket. Emlékeim első megállója a kék , utcai…

Tovább

Ha az évek engedik

Ha az évek engedik. Lassan kúszik a nap felfelé az égen. Meleg van, talán kókasztóbb, butítóbb mint eddig bármikor. Ember és kutya árnyékot kutat. Az előbbi izzad, az utóbbi a nyelvét ejti szájából, bár ez mindkettőnknek ugyanazt jelenti. Forróság. Ahogy bevackoltunk az árnyékos tető alá, halk,…

Tovább

Ott messze

Ott messze... Szeptember. Furcsa, de mintha lágyulnának a nappalok. Simább, selymesebb a fény ahogy átszökik a fák levelein. A fű is más. Gyengébb az a nem is rég haragos zöld, és már nem ugrik annyira gyorsan vissza, ha egy-egy szöcske pattanva lendül el róla. Ha sokáig maradok, elhúzódik az…

Tovább

Bogárszemű angyal

A rendőrautó hangos nyikorgással kanyarodott be a suli parkolójába. Pillanat, mondom a tanulómnak. Talán most megérkeztek a várva várt hatóságok. Napok óta vártam őket, hátha most valami lesz a nagy ellenünk indított leszámolásból. Vigyorogva nézek a kikészített oltási könyvekre. Ballagok a kapu…

Tovább

Csendes nap

Ma van a hontalan állatok világnapja

Csendes nap. Jellegtelen, olyan mint a többi. Megy az idő, lassan forog a világ kereke. Egy egyszerű nap. Jó lenne egy pillanatra megállni. Gondolkodni, érezni. Állatok milliói kóborolnak szerte a világban. Étel, szeretet, otthon nélkül. Néha megtorpanva, félve falak mellett osonva, mint szürke…

Tovább

Várok

Várok... Az ósdi utcai csap köhögve, cuppogva csurgatja magából a vizet. Húsz perc alatt telik meg egy vödör. Hat vödör, két óra. Lemértem már, tudom. Van idő gondolkodni.  A meleg mozdulatlanul ül az egész tájon.  Ingem lassan átizzad, vizes rongyként tapad rám.  Néha egy-egy autós húz el…

Tovább

A szemek mögött...

Bence bá'

  A szemek mögött... Sok világ van a szemek mögött. A félelem jegesen kék belefagyott, állandóan csikorgó mindent félreseprő világa, az agresszió ordítva robbanó,tűzvörös lobbanása. Ismerem őket, volt már dolgom velük. Ami leginkább megrémít, az a tekintet halott, közömbös sötétsége. A jég…

Tovább

Puszedli

1996 telét írjuk. Cudar szél vágja arcomba a fákról leszakadó jeges hópamacsokat. Öreg kabátom gallérját felhajtva topogok egy vidéki sintértelep mocskos, hólatyakos udvarán. Keresni jöttem, nyomorultat nézni, esélyt adni valakinek, hogy talán neki legyen holnap. Sokan vannak. Egymás után vágódnak…

Tovább

Előttem egy kockás papír....

Előttem egy kockás papír.... Számolok. Napok, hetek óta. Igazából soha nem tudtam megszokni az elektronikus gépek tudományát. Agyammal tudom, hogy a végeredmény igaz, de legbelül nem érzem, nem látom hogy csinálja. És ez (is) zavar. A számok nem barátok. Gúnyosan, tévedhetetlenül köpik az arcomba…

Tovább

Lépcsők

Lépcsők.. Magas az emelet. Lassan, óvatosan lépkedünk, úgy ahogy a körülmények engedik. Picit mindig feljebb. Szuszogva, néha majdnem megállva, de konokul. Egy, majd még egy. Most eljött az ideje egy újabb foknak. Május huszadikán, pénteken elkezdjük a kátai Ezüst Évek öreg ebek otthonának építési…

Tovább

Élet

Élet. Mert az mindent legyőz. Egy udvar sötét mélyén gyerekek játszottak. Vele. Na nem úgy, ahogy igazi gyerekek játszanak. Sötét, sivárlelkű emberutánzat palánták kegyetlen, gyilkos időtöltése, eszköze volt. Az értelem nélküli, gonosz primitív mindig sötétben élő kölykök fociztak. És egy csepp…

Tovább

Ajándékot kaptál

Van abban valami furcsán csendes megilletődés mikor elsőnek fordul feléd egy vén, becsapott, kirúgott kutya. Néma kérés, halk válasz. Talán egy apró hang legbelül, egy csepp láng pislogása. Ilyenkor figyelj, hallgasd a hangokon túl. És mikor megérintett, köszönd meg neki a legnagyobb tisztelettel.…

Tovább

Sérült lélek merengése

Megjött. Kopott fénytelen bundája, sebekkel teli rozzant teste, ezüst arca és a semmibe révedő, megtört öreg szeme van. Egy vén eb a sok közül. Míg dokihoz nem kerül, a suli mellett kapott átmeneti szállást. Nem érdekli. Csak ül és néz. Messze, valahová, ahol minden sérült lélek elmereng. Nézegetem,…

Tovább

A csend /3./

A csend... Ólomlábakon vánszorgott az idő. Az izzó napsugarak fénytűkkel szurkálták, perzselték a szomjas növényeket. Mikor egy-egy résen át megtalálták a kutya pucér bőrét a levelek között, fájdalmában mélyebben húzódott a bokrok alá. Rovarok zümmögtek, hangyák rótták véget nem érő munkaútjukat.…

Tovább

Csak még egy kicsit... /2./

Csak még egy kicsit... Az éjszaka csendesen telt. A levegő hűvösebb lett, és néha egy kis szellő is borzolta a fákat. Volt igaz némi zörgés, szöszmötölés a szomszéd bokorban, de ahogy jött, úgy múlt el, és utána csend lapult a szomjas ágak között. A nyomorult nagy kutya érezte, nemsokára felkel a…

Tovább

Ahogy kezdődött

Ahogy kezdődött.. Augusztus van. Lassan ereszkedik az este a borsodi mezőkre. Csendesedik minden, a nappali meleg még rátelepszik a vidékre, vegyülve az este fullasztó porával. Az emberek hazaértek már, kérdezve, mi a vacsora, ezzel is jelezve a nap végét. A tyúkok elültek, és az istállókból is…

Tovább