Nem lelem. Valami hiányzik. Nem csak mostanában. Régebben kezdődött, csak lassan találtam rá az eltűnt érzésre. Gondolkodtam, kutatgattam, erőltettem az agyam, de nem leltem. Aztán talán tegnap ücsörögtem az ócska fotelemben, majszolgatva a kiflimet, hirtelen ráeszméltem. Fura íze volt a kiflinek.…

Élet. Mert az mindent legyőz. Egy udvar sötét mélyén gyerekek játszottak. Vele. Na nem úgy, ahogy igazi gyerekek játszanak. Sötét, sivárlelkű emberutánzat palánták kegyetlen, gyilkos időtöltése, eszköze volt. Az értelem nélküli, gonosz primitív mindig sötétben élő kölykök fociztak. És egy csepp…