Nem lesz ez így jó - mondja csendesen a doki, és feltolja a homlokára szemüvegét. Valószínűtlen kék szemében a fáradtság mellé valami más is költözik. Mintha egy csepp aggodalmat látnék benne. Már vagy harminc éve ismerem, de ez új. - Mindig joo vagyok - próbálom elütni a kellemetlen hangulatot. Ez most komoly - zárja rövidre erőltetett viccemet. Állj le, vagy tepsi lesz a vége - mondja a rá jellemző kedves tapintattal. Szar a ketyegőd, tropák az idegeid. Minden leleted ocsmány. Vagy változtatsz, vagy vége. Most pedig legalább két hétre húzzál nyaralni. Utána gyere.
- Ezt most hogy? Meg van ez zakkanva. Egy fityingem sincs, a suli majdnem kész, ezer dolog. Nyaralni... Lassan ballagok a kórház furcsán nyüzsgő folyosóján. Tudom, hogy valami nem százas velem, nem tudok aludni, itt szúr ott fáj, de ez már így megy évek óta. Ejnye már. Még egy kicsit bírom. Nem lehet ez ennyire komoly. A kapuhoz érve megszédülök, le kell ülnöm a lépcsőre. Szóval pihenjünk. Okos. Mint mindig ha nagy a gondom a suli felé veszem az irányt. Osztok, szorzok. De nincs mit. Ahogy kiérek, jobb kedvre derülök. Gandi papa üdvözöl. Látszik jobban van. Leülök, ősz, szép fejét a kezem alá fúrja.
- Tudod Gandi - mormogom -, én sem vagyok jól. Azt mondta a doki pihenni kell. Érzem, érti, sőt talán régebben tudja mint én. El sem mozdul mellőlem, szeme az arcomat nézi. Lassan elmerülünk a hangtalan ősi beszédben. Szeretetfoszlányok simítják az ócska szívemet. Repülünk vissza az időben, ahol még ember és állat vállt vállnak vetve harcolt az életért. Szinte érthetetlen nyugalom költözik belém. Már nem félek a holnaptól. Eltűntek a zsibbasztó árnyak, szétfoszlott a nyomasztó homály. Ezt szeretem. Ez amit igazán tudok. Megértem, megérzem őket. Beengednek kínjaikba, megosztják örömüket. Az utóbbi időben elhagytam őket. Elvette örömünket a napi ügyek, borzalmak sora. Mentettem, koldultam, veszekedtem naphosszat. Négylábú barátaim lassan előbb képekké váltak a számítógép monitorán, aztán adatokká silányultak. Elhitettem magammal hogy fontos dolgot teszek, csak épp azokat hagytam el akikért csináltam az egészet. Cigit keresek a zsebemben mikor Nudli egy ócska labdát ejt elém a fűbe. Malac szemei csillognak, játszani hív. Mennem kell. Most már tudom. Nyaralni fogok. Itt a sulimban. Velük. Mert itt a helyem. Hazaértem.
