Cerberos Kutyaiskola Budapest

Háromazegyben...

2016. március 17. - cerberoskutyaiskola

kav.jpg

Háromazegyben...


Valami hiányzik. Biztos voltatok már így. Fogalmam sincs, hogy mi, de legbelül az apró manó csiklandoz. De jó lenne... De mi lenne jó? Biztos parányka. Ínyenc módján cuppogok, felidézve a mennyei zamatot. Nem ez az. Közel van, de mégsem. Ahogy bambulkodok, hirtelen felszínre kerül a rejtélyes érzés. Kávé! Kávéhiány! Ez az. Csoszogok az iroda pici konyhája felé, miközben sorolom a kávézásom főbb akadályait. Például nincs kávéfőzőm. Meg kávém se. Van viszont, "háromazegyben" mágikus porocskám. Löttyintek hozzá egy kis melegvizet a csapból és kész a nirvána. Elégedett nyikogással ereszkedem az ósdi fotelembe, kezemben az ütött-kopott piros bögrémmel. Arcomon vigyor, öt perc pihi.

Miközben műanyag kávémat szürcsölöm, gondolataim vágtatnak vissza az emlékeim homályába. Előtűnik anyuék régi konyhája, a fehér gáztűzhely, az apró gomba alakú kávéfőző, apu fehér kávés pohara, minek széléről már elkopott az aranycsík. A pici kávéfőző mérgesen pöfögve, szortyogva köpködte a fekete levet, miközben a kicsi konyhát betöltött a meleg kávéillat. Békéje volt a percnek, mosolya a családi szertartásnak. Sokszor veszekedtek velem, mert a közértben a nagy darálóból nem csapkodtam ki a legapróbb kávészemcséket. - Mert mindig futsz, kapkodsz,szólt az ítélet.

Íze volt ezeknek a perceknek. Jó volt együtt lenni a meleg,kávéillatú kicsi konyhában.
Lassan kortyolom csészém aljáról a kihűlt "háromazegybent". Valahogy picit keserű. Mint ez a mostani világ. Én még jól jártam. Emlékszem a régi kávékra...