Meghalt majdnem félszáz kiskutya.

Ártatlanok voltak. Nem éltek még, nem voltak ember mellett, nem néztek istenként a kétlábúra. Fájdalmasan tépte el a farkasként ordító tűz apró lelküket, füstölve váltak könnyes álommá. És mit kapnak tőlünk? Nem tiszteletet, gyászt. Vádaskodást, huhogást, emberi szennyet.

Ki a felelős? - kérdezik. Megmondom. Mi.

• Akiknél születtek.
• Akik kidobták őket.
• A túltömött menhelyek.
• A csóróság.
• A közöny.

Kicsit álljunk meg. Nézzünk magunkba. És adjunk egy perc tiszteletet a kicsi életeknek. Köszönöm.